Mennyire gyakori, hogy egy családban a nő nem vezet autót?

Én nem vezetek (már). Nem félek a vezetéstől, mikor friss volt a jogsim, akkor volt bennem egy pici para, ami fokozatosan halványult... majd mikor alig egy éve volt jogsim, akkor volt egy balesetem, amiben én voltam a vétlen fél. Könnyebben sérültem, de utána nagyon nehéz volt következő alkalommal autóba ülni, de úgy voltam vele, hogy muszáj, mert nem maradhat bennem a baleset emléke, minél előbb felül akartam írni egy sima úttal, ami sikerül is. Így utólag úgy gondolom, jól döntöttem, valószínűleg ha nem ülök vissza a volán mögé, mikor még friss az "élmény", akkor a baleset emléke csontosodott volna be.

Azért nem vezetek mostanában, mert nem tartom egy élvezetes dolognak, kb. olyan számomra, mint kiporszívózni, meg bevásárolni. Persze, megcsinálom, mikor meg kell csinálni, de egy unalmas szükséges rossz, és mivel jelenleg Budapesten élek, és remekül megoldom az életem autó nélkül, annyira már nem is szükséges. Egyszer kellett vezetnem az elmúlt négy évben, amióta felhagytam az autós életmóddal, vészhelyzet volt, muszáj volt, fostam tőle, hogy hogy fog majd menni, de pont olyan, mint a biciklizés, vagy az úszás, ha sokáig nem csinálod, aztán ismét, akkor az első 10 percben fura, aztán megint olyan természetes.

Családban, rokonoknál vettem észre azt, hogy hiába van akár mindenkinek jogsija, a családfő pozícióhoz mintha hozzátartozna, hogy ők vezetnek - legalább is oda, vendégségből hazafelé már általában az, aki utoljára ért oda, mikorra kitöltötték a welcome drinket.

Ha a frissítés alatt arra gondoltak, hogy meg kellene újítani a jogsit, én abba belemennék, mert sosem árt, ha van. Ha arra gondoltak, hogy vegyél frissítő órákat - ha sosem szerezted meg a rutint, de amúgy van érvényes jogsid, akkor én a helyedben inkább a férjed, vagy a gyerekeid jelenlétében gyakorolnék. Van olyan ismerősöm, aki, miután hosszú évekig nem vezetett, vett pár frissítő órát, de kb. ő az egyetlen, akinél ez bevált. Én biztos, hogy nem fizetnék még egyszer azért, hogy valami idegbeteg fasz felváltva üvöltsön meg zaklasson szexuálisan, mert kb. ez volt a gyakorlati oktatás nekem is, meg még sok ismerősnek, csak 17 évesek voltunk és egész addigi éltünkben úgy kondicionáltak minket, hogy ezt el kell tűrni. Szeretnék abban bízni, hogy a mai oktatók már jobbak, de sajnos nem tudok.

Anya sem vezet, ahogy én sem, pedig mindkettőnknek van jogosítványa. Viszont apai unokatesóméknál szó szerint mindenki vezet, ott a lányok majdnem többet is.

Lehet, most kiabálom el, de eddig szinte mindent meg tudtam oldani gond nélkül így is. Magával a vezetéssel nem is lenne, nem is volt gondom, inkább azzal, hogy olyan forgalmi szituációk tudnak pillanatok alatt történni, amiket nem biztos, hogy időben és/vagy jól tudnék lereagálni, meg nem is bízom kellően a többi autósban. Meg attól is tartok, hogy én szúrok el úgy valamit, amivel másnak okozok hatalmas gondot. Így meg inkább maradok a jobb egyben.