Mi történt volna akkor, ha soha nem kiáltja ki senki sem a Szlovák Tanács köztársaságot?

Szerintem épp ilyesvalami volt a helyes út. Valami, ami a trianoni kóklerkedés és a nemzetállami Prokrusztész-ággyal szemben valami magasabb rendűt képvisel. Tulajdonképp én a régi Monarchiát is sajnálom, de ebben mind a németesítési, mind a magyarosítási törekvéseket hibának tartom. A Monarchia fő értéke épp a soknyelvűsége volt, és haladó szerepet épp az adhatott volna neki, ha a nemzetállam gondolatát eleve meghaladva, átugorva képes lettvolna minden nyép és nyelv legngyobb gondosságú fejelsztését elérni valami köözös gondolatmentén. Épp ezértolyan szép ilyen régi regényeket olvasni - Mikszáth, Jókai - mert ezkben a nemsek klasszicista műveltsége műveltség és hétköznapi emberek természetes falusi soknyelvűsége képes valamiféle korhangulatot átadni. Ez a nacionalizmus előtti premodern, archaikus világ talán összekapcsolahtó lett volna a mai, nacionalizmus-utáni, posztmodern világgal is. A kommunistáknak is voltak ehhez hasonló gondolatai.

Sajnos, a dolog több ponton is kudracba fulladt. A Monarchia először kivetkőzött magából sajnos (a latin nyelv hivatalos voltának megsznése, magyarosítási hullám, a nemzetiségek elleni adimnisztrativ intézkedések), majd a Monarchiát sajnos fel is darabolták, a trianoni ,,győztesek'' meg uyanazt a reakcinoárius politikát vitték tovább, csak a másik oldalról. Osztálybéke sem lett: a szegények továbbra is szegényekm aradtak, majd később innen próbáltak a kommunisták, szerves fejlődés helyett sokszor terrorral, valami mást csinálni, de abból is szegénység lett.

Egészében véve meg a cigányság mindig minddenben a rúd rosszabbik végére került.

Alapvetően örültem volna egy szerves módon kommunista premodern-posztmodern Monarchiának, ahol valamiféle paraszti, agrárszocialista, szervesebb eredetű kommunizmus van, minden nyelv egyenrangú és maximálisan művelik egyforma szeretettel (még az ilyen kisnyelveket is mint a cigány). A király meg a latin nyelv - ha képesek valamiféle szimbolikus szintetizáló, összefogó szerepet betölteni - formálisan megmaradhatnak.

Egszóval a Szlovák Tanácsköztársaságnak örültem, a trianoni békétől természetesen mélyen undorodtam, és ez máig sem változott. A kommunizmusnak örülnék, de szerintem annak valódi megteremtéséheznagyon mély néprajzi ismeretekre természetudományos tudásra, hagyományszeretetre és szakmai alázatra és emberszeretre van szükség, ezért a terror helyett inkább a szervesebb formákat részesitettem volna előnyben.

Egészébn véve nehéz megmondani. Egy hipotetikusan megmaradt Magyyar és Szlovák Tanácsköztársaság valószínűleg természetes módon szövetségre lépett volna egymással, márcsak a tőkés és kisantant, tehát ellenséges közeg miatt is. Mivel az egymás közti nacionalista ellentétet mérsékelte volna a vélhetően többé-kevésbé igazságosabban meghúzott határ, illetve a közös külső szövetkezési érdek, meg a közös trsadali rend, ezért elvileg ez eredményezhetett volna egy erősebb szövetséget, és bizonyos értelemben ez megóvott volna minket valamiféle trianonszerű nemzeti traumától.

Gondot jelentet volna viszont, hogy az antant és a kisantant nemcsak Magyországgal hanem a kommunizmussal külön is ellenséges volt, Szovjet-Oroszország pedig ekkoriban még csak nagyon közvetett seítséget tudott adni. Tehát jó eséllyel ezt leverték volna, sőt, hát sajnos ez is történt ténylegesen is.

Viszont szerintem plusz hátrányt nem okozott a Szlovák Tanácsköztársaság. A kisantant ugyanúgy leverte volna azt is, ha ezek a területek közvetlenül kerülnek magyar fennhatóság alá. Így legalább elmondhattuk, hogy nem nacionalista célból vettük ezeket vissza.

Egy nagyobb, inkább balodalias szemléletű cikk a témáról (azért írom, mert ez kicsit eltér a legtöbb közismert cikktől, így szerintem érdekes adalék lehet):

[link]