Hogyan lehet/kéne helyesen kezelni az ilyen helyzeteket, amikor valaki kéretlenül beleszól, beleköt valamibe?

Az utóbbi időben (mióta az egyetemről kiléptem a munka világába) egyre többször tapasztalok olyan helyzeteket, amikben furcsán rosszul érzem magam.

Nem igazán tudnám összefoglalni, hogy milyen szituációk ezek, de közös bennük, hogy valaki kéretlenül beleszól az életembe, kéretlen jótanácsot ad (ami sokszor nem is jó, nincs is igaza), kvázi lehülyéz (nem mondja ki, csak leszólja azt, ahogyan intézem a dolgaimat), és ezek nekem nagyon rosszul esnek.

Sajnos eléggé konfliktuskerülő vagyok, így nem nagyon tudom kezelni az ilyen helyzeteket. Ti hogyan csináljátok? (Egyáltalán tapasztaltok ti is ilyeneket?) Valami jó tanács, tipp?

Írok egy-két példát, hátha úgy érthetőbb lesz, hogy mire gondolok:

1. Egy kollégámmal autóval utaztunk. Én nem vagyok egy nagy beszélgetős, megfelelt volna csendben is, de ő mindenáron beszélgetni akart, szóba kerültek az autók is. Körülbelül mindent elkezdett kritizálni, amit én mondtam: "Minek költöttél gumisra, minek tetetted fel a téli gumit, amikor nincs is hó?", "Nem kellett volna olajat cseréltetni a műszaki előtt, ha nem érted el az adott km-t." és hasonlókat. Nem mondta, hogy hülye vagyok, hülyeséget csináltam, de kb. ezt éreztette. Én meg nem tudtam, hogy mit reagáljak erre, csak hallgattam és bólogattam.

2. Volt egy rendezvény, összejövetel a munkahelyemen, amit az egyik kolléganő szervezett. Én még előtte odamentem hozzá és szóltam neki, hogy nem fogok tudni végig maradni, hanem a felénél, amikor amúgy is szünet van, elmegyek (azt is megtehettem volna, hogy simán lelépek bármikor, de úgy gondoltam, hogy korrektebb, ha szólok neki, hogy hamarabb el fogok menni). Erre elkezdett durván kérdezgeti, hogy "Hát na, miért?". Én nem gondoltam, hogy ezt indokolnom kellene, de mondtam, hogy azért, mert nagyon fáradt vagyok, fáj a fejem is. Erre rávágta, hogy "ÉN IS", kb. rámdörrent, én meg csak álltam ott kukán, hogy most mi van.