Hogyan lehet/kéne helyesen kezelni az ilyen helyzeteket, amikor valaki kéretlenül beleszól, beleköt valamibe?
Az utóbbi időben (mióta az egyetemről kiléptem a munka világába) egyre többször tapasztalok olyan helyzeteket, amikben furcsán rosszul érzem magam.
Nem igazán tudnám összefoglalni, hogy milyen szituációk ezek, de közös bennük, hogy valaki kéretlenül beleszól az életembe, kéretlen jótanácsot ad (ami sokszor nem is jó, nincs is igaza), kvázi lehülyéz (nem mondja ki, csak leszólja azt, ahogyan intézem a dolgaimat), és ezek nekem nagyon rosszul esnek.
Sajnos eléggé konfliktuskerülő vagyok, így nem nagyon tudom kezelni az ilyen helyzeteket. Ti hogyan csináljátok? (Egyáltalán tapasztaltok ti is ilyeneket?) Valami jó tanács, tipp?
Írok egy-két példát, hátha úgy érthetőbb lesz, hogy mire gondolok:
1. Egy kollégámmal autóval utaztunk. Én nem vagyok egy nagy beszélgetős, megfelelt volna csendben is, de ő mindenáron beszélgetni akart, szóba kerültek az autók is. Körülbelül mindent elkezdett kritizálni, amit én mondtam: "Minek költöttél gumisra, minek tetetted fel a téli gumit, amikor nincs is hó?", "Nem kellett volna olajat cseréltetni a műszaki előtt, ha nem érted el az adott km-t." és hasonlókat. Nem mondta, hogy hülye vagyok, hülyeséget csináltam, de kb. ezt éreztette. Én meg nem tudtam, hogy mit reagáljak erre, csak hallgattam és bólogattam.
2. Volt egy rendezvény, összejövetel a munkahelyemen, amit az egyik kolléganő szervezett. Én még előtte odamentem hozzá és szóltam neki, hogy nem fogok tudni végig maradni, hanem a felénél, amikor amúgy is szünet van, elmegyek (azt is megtehettem volna, hogy simán lelépek bármikor, de úgy gondoltam, hogy korrektebb, ha szólok neki, hogy hamarabb el fogok menni). Erre elkezdett durván kérdezgeti, hogy "Hát na, miért?". Én nem gondoltam, hogy ezt indokolnom kellene, de mondtam, hogy azért, mert nagyon fáradt vagyok, fáj a fejem is. Erre rávágta, hogy "ÉN IS", kb. rámdörrent, én meg csak álltam ott kukán, hogy most mi van.
Ez általában rossz neveltetés eredménye. Nagy eséllyel ennyi volt a kapcsolódás a szülőkkel: kontrolláltak mindent és megkérdőjeleztek mindent amit csináltak. Sajnos ismerős. Ha ez az alapminta amit kap az ember otthonról, akkor nehéz nem így kapcsolódni másokkal. Főleg az első esetben tűnik úgy nekem hogy az illető biztos nem akart bunkózni veled, tényleg csak beszélgetett volna, csak össz ennyire tudott gondolni, semmi más nem jutott eszébe. Igazából szerintem a maga kitekert módján közeledni próbált hozzád.
A lényeg számodra hogy ne vedd magadra, mert akkor te fogsz szenvedni. A legegyszerűbben nekem ez úgy szokott menni hogy megértem hogy róla szól ez a "konfliktus", elképzelem az illetőt gyerekként ahogy elszenvedte a traumákat amitől most ilyen lett, és együttérzek vele. Így teljesen higgadtan, sőt sokszor pozitívan végig tudom hallgatni, ha tudok, mondok valamit ami a sebzett belső gyermekének jól esik pl: tök jó hogy ennyire jól értesz az autókhoz! vagy valami, de semmiképp nem szarkasztikusan!, és onnantól ha tudom, elkerülöm az illetőt. Bár a pozitív visszajelzés miatt lehet majd pont keresi a társaságodat. Ha túl sok energiába kerül akkor el kell zárni a "pozitív csapot", idővel máshol keresi majd a pozitív visszajelzést. Nehéz ilyenkor nem megadni amire szüksége van, de ha nem teszed, sok ilyen ember elviszi az összes idődet/energiádat. Ez olyan mint a koldus akinek jó szívvel adsz valamennyit, de a fél fizetésedet már nem.
Remélem sikerült valami hasznosat mondanom számodra, és nincs baj a stílussal.
(nekem kioktató szüleim voltak, én ezzel küzdök többek között 😅)
Nem értünk egyet, nekem is van téli gumim. Mert nekem akkor is autóznom kell, ha mínusz van és hó. Együtt jártok autóval? Mert nem kell ám. És főleg beavatni nem kell mindenbe. Olajcsere pl. gyárilag 30ezer, de én sokat megyek, 15ezer km-nél javasolt. Miért probléma neki, mikor cseréltetsz olajat?
A fáradt kollégának annyit mondtam volna, hogy sajnálom, hogy fáradt vagy. Azt meg magamban tettem volna hozzá, hogy de én elmehetek, te meg neeem. 😃
Ha ilyen emberekkel vagy körülvéve, meg kell erősítened a lelkedet, mert őket nem zavarja, hogy bunkók, te is légy az, de a hangod ne emeld fel.
Nehéz egy ennyire általános kérdésre jól válaszolni; még a két példád is teljesen eltérő problémát rajzol le.
A kéretlen belepofázás témakörbe az autós kolléga viselkedése passzol. Nem rólad szól, nem akar az életedbe beleszólni. A férfiak szeretik a saját erejüket, kompetenciájukat úgy megmutatni, hogy ott is "segíteni" próbálnak, ahol senki nem kérte - főleg műszaki témákban, hajjaj.
Ez valóban nem könnyű helyzet, mert tényleg enyhén sértő viselkedés - pláne a "miért nem..." kezdetű, elszámoltató hangvétel. Másrészt meg a legtöbb esetben nem éri meg ezért beleállni a konfliktusba. Szerintem a jó irány nem a harc, hanem elengedni a fül mellett. Az igazi magabiztosság, ha meg tudod hallgatni a véleményét úgy, hogy az okoskodást nem veszed magadra, mert még egyszer: nem neked szól, hanem saját magának.
Kivételt képez ez alól, amikor az illető közeli, pláne hatalmi személy. Ha a főnököd, a férjed, az anyád, stb csinálja. Ebben az esetben szerintem fel kell vállalni a konfliktust és visszajelezni, mert rontja a kapcsolatot.
A kolléganőd esete homlokegyenest más történet. Ez meg tipikus női viselkedés: személyes sértésnek vette, hogy lelépsz a rendezvényéről. "Én kidolgozom itt a belem, ez meg annyira nem képes, hogy legalább itt maradjon végig." Nem beleszólni akart az életedbe, hanem szimplán számonkért és falhoz állított.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!