Az ilyen magányos farkas tipusú embereknél mennyire jellemző hogy baj van a "toronyban" azért nincs senkijük?

Magány nem = az egyedülléttel. Egyedül is tök jól le tudom foglalni magamat, sportolok, online sakkozom, Gyakorizom, nagy ritkán könyvet olvasok, régebben rajzoltam. Persze valamennyi szociális ingerre szükségem van, mint minden érző embernek. Én alapvetően szeretNÉK társaságban lenni, de mit csináljak, ha unalmas vagyok, unalmas élettel? Kutya nem kíváncsi rám. Egyébként a válasz, nem tartom magam teljesen normálisnak, hiányzik "pár kerekem.." Sokszor vagyok egyedül, de nem érzem magam magányosnak és nem fogok a vonat alá menni emiatt...

1# A fura az egészben az, hogy én igénylem talán a legjobban a szeretetet, talán még az extrovertáltaktól is jobban. Csak az a baj a képletben, hogyha én nem tudok szeretetet adni, akkor szeretetet se fogok kapni. Nem akarom, hogy kiderüljön, hogy üres, unalmas vagyok, tartalmatlan élettel. Egy barátság lényege az adok-kapok, de mi van, ha nem tudok adni?

Sokszor nem is feltétlen a beszélgetést, figyelmet igénylem, hanem egy ölelést, egy mosolyt, csak cikinek tartom ezt így kimondani..

Nagyon is jellemző :D

Csak eltitkoljuk mások elől ők ne tartsanak furának

Inkább lennék cuki kiskutyus, akit mindenki babusgat. 🙂😉

Magányos farkas vagyok, de örülnék, ha örökbefogadna valaki. 🐺🐺 Hátha megszelídülök.

Az hogy mi normális az relativ. Mindenkinél lehet valami szellemi defektett találni ha elég sokáig keresed.