Nők is tudnak olyan trehányok lenni mint a férfiak?

"Te magad válaszoltad meg a kérdésed"

Azt kérdezte, hogy a húg átlagos, vagy kivétel. Ezt nem választolta meg a kérdésében.

#12: akkor miért ezt kérdezte?

"Nők is tudnak olyan trehányok lenni mint a férfiak?"

Szerintem erre tökéletesen tudja ő is a választ.

#14: Te így belelátsz a fejembe?

Végigolvastam. Azt IS megkérdezte. És azt IS, amit én emeltem ki. Utóbbit a Kérdező is kiemelte, hiszen ezt írta be kérdésnek.

Ha két kérdés közül "csak" az egyik hülyeség, attól még az hülyeség marad.

Két típus van:

1, Akit nem érdekel a kosz, elvan benne

2, Akit zavar, de depressziós, addikció, kényszeres gyűjtögetés, valami ilyen van.

Az első típus az aki igénytelen, neki nem nagyon lehet segíteni.

A mádodik típus beteg, és segítségre szorul, maga is szenved ebben az állapotban.

Természetesen ez nem menti fel, de elmagyarázza miért ilyen valaki.

Arra nem tudok válaszolni, mennyire gyakori az ilyen, viszont egyetemen, kolis szobatársam hasonló volt. Asztalán kupi, néha ágyán is, székén használt ruhák, fehérneműk.

Mégis a vizesblokk volt a leggázabb, de abba nem mennék bele, mert nem is az volt a kérdés, és tényleg voltak kritikán aluli dolgok.

Jelen.

Annyira fiatal már nem vagyok, mint a kérdésben szereplő leányzó, de iszonyatosan szétdobálok mindent, pláne, mióta - megannyi lakótárs után végre! - egyedül lakok. Néha elgondolkozok azon, hogy vissza kellene térni ahhoz, hogy csak szobát béreltem, és lakótársakkal laktam, mert akkor legalább csak a szobára korlátoztam a mintha bomba robbant volna állapotot, a közös helyiségeket mindig patikán hagytam magam után.

Első dolgom volt, hogy vegyek egy robotporszívót, mikor kivettem a mostani lakásomat, ahol egyedül élek, mert porszívózni egyszerűen annyira fájdalmasan unalmas, hogy korábban mindig megegyeztem a lakótársakkal, hogy én takarítom a budit, meg mosogatok, csak kurvára soha ne kelljen porszívózni, mert úúúútáááálom. A szombámban is kéthetente csináltam csak meg (oda nem engedtem be a lakótársakat, leginkább a kupi miatt :D), és konkrétan csak úgy tudtam rávenni magam, ha megittam egy felest vagy két pohár bort, szalonspiccesen zenét hallgatva már nem volt olyan, mintha a fogam húznák. A rendrakás ugyanez, nagyon gyorsan el tud harapózni a káosz, elég egyszer-egyszer lerakni egy ruhát A Székre, vagy az asztalon hagyni egy poharat, aztán nem elmosni, csak később, másnap már nem használni, mert van fél korty poshadt víz az alján, és a hét végére azt veszem észre, hogy egy ruhakupac van a szék helyén, az összes létező pohár az asztalon tetszőleges szintig töltve vízzel, öt kávéscsésze elől, öt könyv kinyitva lefelé fordítva, amit elkezdtem olvasni, de aztán elvesztettem a fonalat, és már megint fel kellene porszívózni, de ott van hét kiürült vizespalack, amit vagy összetaposok és leviszem a szelektívbe, de akkor bukom a 350 forintot, ami 52 héttel számolva egy évben közel egy húszas, vagy akkor azt vissza kell vinni, utána szét kell válogatni a ruhákat, el kell indítani több mosást, mikor az lejár, valószínűleg semmi kedvem nem lesz kiteregetni, vagy ami még "jobb", elmegyek futni, vagy csinálok mást és totál elfelejtem, hogy raktam be mosást, ami aztán be fog büdösödni, szóval moshatom ki újból. A poharakat ki kell vinni, a kávésbögréket is, általában sírásközeli állapotban vagyok, mert annyira soknak tűnik, mielőtt nekilátnék. Ha igazán ki akartam takarítani a szobámat, az már gyerekként is napokig tartott, mert általában találtam valami hülyeséget, ami elvonta a fókuszt.

Egyik barátnőm bejárónőt ajánlott, viszont nem érzem kényelmesen magam a gondolattól, hogy egy idegen hozzányúlkáljon a cuccaimhoz, meg pakoljon utánam, szóval inkább valahogy ráveszem magam nagy nehezen.