Vannak itt súlyos szociális fóbiában, szorongásban szenvedők?

Amióta az eszemet tudom, sajnos, én is szociális fóbiával küzdök.

2-3 éve volt igazán durva az egész, akkor valóban nagyon mélyen voltam; nem tudtam egyedül elintézni semmit sem, mert állandó pánik, stressz volt bennem közben, és az agyam sem volt hajlandó közreműködni. Pánikrohamot is kaptam már olyan miatt, hogy lekéstem egy buszt, pedig 10 perccel később jött a következő, és tudtam is, hogy az égegyadta világon semmi hátrány, baj nem következik abból, hogy a másikkal megyek. Telefonhívásra is komolyan rá kellett készülnöm, nem is szerettem, ha valaki csak úgy felhívott.

Egyetemen, alapszak elején, többször volt pánikrohamom, előadások megtartása előtt.

Olyan is volt, hogy nem mertem megszólalni bizonyos esetekben, mert attól tartottam, hülyeséget, rosszat mondok, vagy csak szimplán valaki beszól érte (ez a gimis osztályom miatt ivódott belém, meg egy ottani tanár miatt).

Mára már sokat javult a helyzet, viszont még mindig nem az igazi:

SuperShop-os fizetéseknél, amikor be kell dugni a kártyát a terminálba, a mai napig látványosan remeg néha a kezem, ha pl. a benzinkutas nézi, mit csinálok.

Pár hónapja kávét vettem, és azt kiemelve az automatából, úgy kezdett remegni a kezem, hogy ki is loccsant belőle :c Ez is ciki volt, mert voltak körülöttem, ahogy az is, hogy utána mehettem feltörölni is.

Ez a kézremegés olyankor is jelen van, amikor valamilyen rendezvény, vagy valamilyen más dolog miatt, társaságban kell ennem, innom, és alig tudom kontrollálni.

Ezek mellett szokásom feleslegesen agyalni, görcsölni mindenen. Már jobb a helyzet, mégis hajlamos vagyok azon rugózni, nem voltam-e gáz bizonyos helyzetekben, nem mondtam-e valami sértőt, kínosat. Sajnos nagyon igénylem, még mindig, a majdnem állandó visszajelzést.

Hihetetlenül kínos tudok lenni, rosszabb esetekben másoknak szekunder szégyenérzetet adni, amikor sokan néznek, és valamit csinálnom kell. Egyszerűen, mintha teljesen lebutulnék olyankor.