Milyen személyiségzavarral születtem meg, vagy milyen betegséggel?
Figyelt kérdés
Gyereknek is rendkívül zárkózott voltam, nem barátkoztam senkivel, mindig el voltam a kis világomban, sokan bolondnak is néztek, illetve vágyaim, álmaim sem voltak sosem, szinte sosem kezdeményezek kommunikációt az emberekkel, amit sokan nem értenek meg. Sosem érdekelt semmilyen szakma, pálya, de az édesanyám unszolására megcsináltam az érettségit. Munkahelyem rengeteg volt, mert mindenhol kiközösítettek, legtöbb esetben kirúgtak, de volt ahol én mentem el. Nem tudok sehova sem beilleszkedni, nem értem az embereket, én csak egyedül akarok lenni, de hát nem lehet, mert el kell magamat tartanidec. 9. 19:30
1/7 anonim válasza:
Elveszett gyerek szindróma, ami a folyamatos érdektelenséget illeti.
Egyszerűen nem volt jó példa előtted. Nem kell ragaszkodni a betegség tudathoz.
Ami a társaság iránti apátiát illeti, az pusztán személyiségvonás.
2/7 anonim válasza:
A személyiségzavar nevű betegség nem létezik. Pszichiáter bűnözők ráfogják ezt a diagnózist az áldozataikra, ezzel tönkre téve az életüket. Te ilyen vagy. Nincs ezzel semmi probléma. Lehet, hogy kicsit nehezebb emiatt az életed, de ha diagnosztizáltatsz magadnak egy diagnózist akkor megsokszorozod a nehézségeidet.
3/7 anonim válasza:
És szeretsz más bőrébe bújni mintha ismernéd.
4/7 anonim válasza:
Húszas évekig én is ilyen voltam, majd találtam érdeklődési kört és barátságokat. Egyrészről már gyerekként átlagon felüli IQ-m volt és nem viseltem el a kortársaimat, másrészről utólag spektrumzavarra gondoltak.
5/7 anonim válasza:
Magára hagyott gyermek. Elhagyatott gyermek.
6/7 anonim válasza:
7/7 anonim válasza:
Gyerekként nehéz volt közösséghez taroznom valóban sokat bántottak. És nem volt aki megértsen megvedeni sem tudtam magam. Anyám csak a gyengeséget látta volt hogy azt mondta túl gondolom vagy azokat vedte akik bántottak,hogy vannak ilyen rossz emberek és sorolhatnám elutasította amit érzek megkérdőjelezte neha amit mondok vagy sajnált. Valóban ha közösségeket nézük óvodától iskolákon munkahelyeken át rengeteg rossz élményem tapasztalatom volt. Nem tudtam megküzdeni velük nem volt rá eszköztáram és sokszor éreztem úgy nincs aki igazán megértsen aki kihúzon. Istennel ekkor lett közelebbi kapcsolatom már kicsinek is. Mert a remény adott erőt mikor mélyen voltam. Igazán mélyen szerettem volna kötődni de a körülmények lehetetlenné tették. Bonyolult a családi hátterem is sajnos a szüleimnek is az volt és akkoriban is elég nehéz volt nekik így nem is tudták megadni azt amire szükségem lett volna. Röviden leírva ennyi. Most nekem kell újraépítenem magam felnőttként és nem könnyű lehet segítséget is kérek már hozzá.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!