Magyarországon manapság milyen a mentális betegséggel küzdők társadalmi megítélése?

Depresszió, tanulási rendellenességek, más betegség amit nem vesznek komolyan: "Munkaterápia kéne nekik akkor nem unatkoznának! Azinternettül van minden! Jó dolgába már nem tudja mit találjon ki. Én gyerekkoromban nem pszichológus kellett, hanem atyai pofon meg katonaság"

A közvéleményben komolyan vett betegségek (pl skizofrénia): "BOLOND!!!!! MENEKÜLJETEK, ZÁRTOSZTÁLYRA VALÓ!!!"

Függ korcsoporttól és számos egyéb tényezőtől is. Például az idősebb korcsoportokban sajnos tényleg elég általános hozzáállás amit az első ír. Ők még olyan világban nőttek fel, ahol tabu volt arról beszélni hogy mentális betegséged van, szégyen volt szakemberhez fordulni. De az is nagyban befolyásolja a hozzáállást, hogy mennyire tanult valaki, vagy mennyire tájékozott a témában mennyire érzékeny szociálisan.

Szerintem tendencia az, hogy pozitívan változik a megítélésük. Szavak szintjén. Én azt látom, hogy sokan azt mondanák nem számukra nem befolyásolja egy ember megítélését a betegsége, sokan ténylegesen megértőek is mentális betegséggel küzdőkkel a környezetükben, de legalább ennyien brutálisan szétszedik azokat akik a problémájukból kifolyólag kicsit gyengébbek vagy másképpen viselkednek. Ez mondjuk a közoktatásban kifejezetten veszélyes, a tizenévesek még nem képesek annyira felmérni a tetteik következményeit, az érzelmi intelligenciájuk is fejletlenebb ők különösen kegyetlenek tudnak lenni azokkal a kortársaikkal akik kilógnak a sorból.

Változó. Az emberek nem egyformák, és nem is egyformán viszonyulnak a mentális problémákkal küzdőkhöz.

Van aki nagyon kedves, megértő és elfogadó. Van aki közömbös, és nem foglalkozik a mentális problémákkal küzdőkkel. És van aki kifejezetten ellenséges és örömét leli abban hogy eltapossa, jó nagyot belerúghat a másikba.

Az első pont, hogy full fasságkt beszél.

Valahogy mégse szűnnek meg ezek a dolgok annak ellenére, hogy megkapják a kezelést meg a segélyt.

Sajnos szegények általában csak addig betegek, amíg dolgozni kell, ha már Playstation játékokról van szó, akkor nincs gond.

Természetesen az első meg kajak elhiszi, hogy mekkora értelmiségi.

Közben meg én is, a munkakerülő is hülyének nézi:D

Mert biztos te vagy az értelmiségi. Pont erről a hozzáállásról volt szó. Egyáltalán melyik mentális betegségről beszélsz aminek csak akkor vannak tünetei mikor dolgozni kell? Szerinted egy bipoláris zavarral küzdőre csak ott törhet rá a mániás epizód, egy skizofrén amúgy nem hallucinál, aki OCD-s csak munkahelyen mossa véresre kezeit, egy depressziós meg amúgy tök jól van?

Sok mentális betegség nem gyógyítható, de kezelhető. Ez azt jelenti, hogy ezek az emberek többé-kevésbé tünetmentessé tehetőek, vagy legalábbis enyhébb tüneteik lesznek, és ha szerencséjük van a szükséges gyógyszerek mellékhatásai sem rontják jelentősen az életminőségüket. Tehát nyilván ezek a dolgok nem szűnnek meg, de az érintettek jobban funkcionálnak.

Sajnos nagyon rossz. Mikor közöltem az akkori barátommal, hogy pszichológushoz megyek, mert nincs önbizalmam és extrém gátlásos vagyok, hülyének titulált. Aztán mikor pár hónappal később az idegösszeomlás szélén álltam, és nem tudtam rendesen elvégezni a munkám és a mindennapos feladataim, 2 hetet kivettem a munkahelyemen, nem értették, hogy mit hisztizek, biztos csak unatkozom. Azóta sem tekintenek rám teljes értékű kollégaként. Ez van sajnos, van még hová fejlődni.

Nagyon él az emberekben az a megrögzött gondolat, hogy a depresszió az az unatkozó emberek elfoglaltsága, de bezzeg ha "rendes" munkát végeznél, nem jutna eszedbe szomorkodni. Szánalmas...

Részesül az ember akkor is a "következményekből",amiket megérdemel mert rhdjon meg akkor is,ha elfogadóak.

Elfogadóak,csak lexrnak.

Magyarul nem ítélnek el,de éld le az életed egy lakatlan szigeten,nem szólunk hozzád.

Magyarul az azt jelenti,hogy fuj menj innen,de nem verlek meg nyugi.