Ez mennyire igaz rád vagy az ismerősi körödre ?

Az egzisztencia része stimmel a többi nem.

35 vagyok, soha nem voltam az a bulizós típus.

Most kezdek rájönni, hogy az élet igazi értelme az, hogy érezd jól magad és csináld azt amit csak szeretnél anélkül, hogy mások véleménye érdekelne.

Van viszonylag jól fizető stabil munkám, szinte zéró kötöttségem és elég pénzem, hogy elkezdjem élvezni az életet.

Az anyagi része igen.

Aki egyetemre jár, 23-24 évesen kezd el igazán dolgozni.

És hacsak nincs szülői támogatás, azaz a 0-áról kezdi, és társa sincs akkor vagy otthon lakik és gyűjtöget pár évig, vagy elmegy albérletbe.

A legtöbb ismerősöm aki elvégezte az egyetemet és nem volt se haver se más akivel közösen elmentek volna albérletbe aozk okosan 4-5 évig otthon gyűjtögettek.

És aki megtehette az utána nem albérletre cseszett el 100-150-et havonta hanem hitelre,

Az ismerősi köröm nagyjára az igaz, hogy a 20-as éveik, éveink, elején inkább a tanulás, majd szórakozás-utazás áll középpontban, és itt sem feltétlenül a piáról, buliról van szó. A másik részüknek viszont már most (25 év körüliek) van egy (relatívan) stabil egzisztenciájuk, férjhez mentek már egy ideje, és van fix, stabil munkájuk is.

Nekem határozottan a tanulás a prioritás, a hangsúlyos, majd a munka, utána jön reális kereteken belül a szórakozás-pihenés.