Ilyen állapotban mit kezdjek magammal ha megint nagyon rossz hírt kaptam?(családtag betegsége, legyszi mondjon valaki valamit)
Félve írom ki, mert felek hogy bevonzom.
Szóval a lényeg hogy 18 éves korom óta súlyos(diagnosztizált) pánikbeteg vagyok.
Már vagy 1000x gondoltam hogy itt a vég. Ájulok, hányok, sírok, elszürkülök.
Érettségi előtti este panikrohamot kaptam, azóta folyamatosan visszatér.
Pár évvel később kerültem csak el pszichiáterhez a sürgősségiről, akkor diagnosztizált pánikbetegséggel, borderline-nal és depresszióval...
Kaptam gyógyszert, így szenvedtem végig 30 éves koromig.
A covid alatt lett súlyosabb a dolog, újra a sürgősségin kötöttem ki, nem hatott semmilyen szó, semmilyen gyógyszer. Semmi.
Aztán valahogy jobb lett, viszont 2 éve olyan súlyos lett megint és olyan agorafóbiám lett, hogy képtelen vagyok ember közelébe menni már. Azóta itthon vagyok.
A fő problémám az anyám miatti aggodalom...
egyke vagyok, soha nem volt senkim, csak iskolába jártam majd dolgozni, abszolút semmilyen érzelmet nem tudok érezni senki iránt csak az anyám iránt(persze közben volt nagyon szar is a kapcsolatunk)
Szegénynek nagyon nehéz élete volt(bár nekem is és miattuk is) és sokszor volt orvosnál. Volt több műtéte is.
A héten derült ki hogy megint van valami és megint műteni kell majd.
Ez nálam már a végpont volt, 18 éves korom óta attól rettegek hogy bármelyik nap lehet valami baja...
egyke vagyok, nincs SENKIM, már rengetegszer gondoltam a halálra, de túl beszari vagyok hozzá. Viszont most érzem hogy ez az új műtét már sok lesz és elkezdtek a legsúlyosabb gondolataim lenni...
biztos vagyok benne hogy le fog allni a szívem ha történik valami az anyámmal... pedig 12 éve ezen aggódom minden nap
Az anyám 23 evesen szült, még csak 53 éves.
Nagyon szar életem volt, csak ennyit akartam hogy az anyámmal lehessek normális ideig....
Ráadásul az érzelmi része mellett, minden is gond, tekintve hogy 2 éve már annyira rosszul vagyok hogy nem bírok kilépni az utcára...
Hogy lehet ezt kibírni?
Nem elég a rossz gyerekkor, a folytonos ordítás, verés, iskolai, munkahelyi bántalmazás, depresszió, pánik, bordeline, most megint itt van az anyám sokadik betegsége és műtéte...
régóta érzem hogy gond lesz vele...
En tényleg nem akarok már itt lenni, de képtelen vagyok raszánni magam hogy megtegyem...
kihez lehet fordulni ilyen helyzetben?
válasza: válasza:Sajnos mi nem tudunk rajtad segíteni, így szavakban, tanácsban és ha eddig más sem segített, sem orvos, sem pszichiáter.
Csak te rajtad múlik minden, magadon kell erőt venni. Tereld el a figyelmedet valamivel. Hobbival, sporttal, tanulással, vegyél valamilyen kisállatot, kutyát és járd a természetet, ha már nem tudsz emberek mellett meglenni.
Ha kertes házban laksz akkor kertészkedj, tarts haszonállatot.
Valamihez csak van kedved.
Lényeg hogy lekösd a figyelmedet a sok elmélkedésről a mi lesz hogy lesz-ről.
Nem is a mostról van szó.
Most tele vagyok nyomva frontinnal, mindjárt alszom mert kiütött
Hanem az egész érzelmi szituáció...
2 éve a spiritualitás irányba fordultam és tudom hogy nagyon rossz a karmánk, de erre 30 évesen én nem vagyok felkészülve.
50 évesen sem lennénk de az már az élet rendje.
De ezt már nem bírja sem az elmém sem a testem sem a lelkem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!