Csak én utálok utazni?

Huszonéves vagyok, a korosztályomból aki teheti, már beutazta a fél világot, aki nem, az pedig nagyon vágyik rá. A pénzüket utazásra költik, ez a hobbijuk, társkeresőn minden 2. lány biojában szerepel a "travel addict" szó.

Én is megfordultam már pár helyen és nagyon nem szeretem. Stresszes nekem megszervezni, bár az még a kisebb része. Nekem a túl nagy kulturális különbségek nem izgalmasak, inkább csak frusztrálnak. Nem szeretem, ha valami nem a megszokott módon működik, ebben nem vagyok rugalmas. Drága, rengeteg pénzt el lehet tölteni csak pár nap alatt (még ha figyelem is a jó repjegyeket, a szállás már nagy kiadás, mert nekem nem felel meg a hostel, plusz ha már ott vagyok, kipróbálnék helyi éttermeket és fizetős programokat, ami szintén nem kis pénz). Ráadásul én csak angolul tudók és voltam olyan országban, ahol még a turistás helyeken sem beszélt egyik dolgozó sem angolul, egyszer üvöltözött velem valami nő a strand személyzetéből és meg sem tudtam védeni magam, mert nem értettem, mit akar, nem tudtam vele kommunikálni és ugye a főnökhöz sem mehettem, mert ő sem tud angolul. Amúgy azzal vertem ki nála a biztosítékot, hogy be akartam menni a mosdóba. Amúgy engem nem tölt fel, nem kapcsol ki, szóval nekem inkább negatív élményeim vannak. A sokak által megvetett Balatonon jobban érzem magam, mint az olasz riviérán. Belföldön amúgy szeretek utazgatni, bár nem elsődleges hobbim.

A korosztályom hülyének néz emiatt és nem egyszer szóltak be, hogy nem vagyok normális, hiszen az utazás a világ legjobb dolga.

Megnyugtatna, ha más is lenne ezen a bolygón, aki nem szeret utazni :D