Tapasztaltàtok hogy az olyan emberek akikkel sok jot tettetek vagy mellette àlltatok nehéz helyzetben megutàlt benneteket?

A tipikus "áldozat" típus, a "szegény én" szindrómás. Addig kellesz nekik, amíg tart ez az állapot.

Na látom akkor ezekkel mindenki megjárta itt is :) Bár logikus is valahol... Egyébként szerintem mondanom se kell, de ezekben az egyedekben az a legtanulságosabb, ahogy a végén puffan az ember. Ahogy ő segített neki, és elhitte a hazugságait, hitegetéseit, majd amikor fordult a kocka, hirtelen megpróbálja elhazudni az egész korábbi helyzetet, kiforgatni valami teljesen másnak, és magát szintén áldozatnak lefesteni, a férfit aki pedig ott volt mellette és segítette, erőszakos bántalmazónak, aki csak kihasználta őt. És akkor az ember csak néz bután hogy mi van? Ugyanolyan gátlástalanul adja elő a storytokat, mint amiket másokról neked is hazudott, csak itt már tudod mennyire nem így volt, hiszen te magad voltál a másik fél... És már reppen is tovább a következő szerencsés "megmentőhöz". Aki volt már ilyenben, az fenntartással fogja onnét kezelni az összes egyoldalú mesét, amit az ilyen áldozat típus nők gyakran lefestenek. És tényleg nem is szabad nekik bedőlni, mert a legrosszabb típusok közé tartoznak. Mindenhova csak bajt, romlást, káoszt és széthúzást hoznak, ahova beeszi őket a fene.

Vagy ha tanulmányozod a patkányokat, azok is egy közös, határozott tulajdonságokkal rendelkeznek. Mintha csoportlelkek lennének.