Mi a véleményetek a következő állításokról?

Az első állításról azt gondolom, hogy extrém eseteket leszámítva igaz. Nyilván a lábak nélkül született ember nem maga választotta a sorsát, ahogy a gyerekként sorozatosan megerőszakolt és bántalmazott embertől sem igazán lehet elvárni, hogy 18 évesen csettintésre más életet “válasszon magának”.

De az esetek többségében meg nagyonis igaz. Az emberek nagy része olyan életet él, amilyet a döntéseivel közvetetten választott magának. Tanulás, munka, barátok, párkapcsolat, életmód stb. Ezekről - extrém eseteket leszámítva - mi döntünk, és - extrém eseteket leszámítva - ezek határozzák meg a sorsunkat.

A második állítás meg egy rakás hülyeség, amit a motivációs trénerek szartak ki magukból. Nekem pl repedtfazék hangom van, ha énekelni kezdek. Nem, akkor sem lett volna belőlem operaénekes, ha erre áldozom az életemet. És ez most csak egy nagyon buta, egyszerű példa.

Mhhhhh. Vannak dolgok, amiken nem lehet változtatni, viszont borzasztó sok minden szokások kérdése.

Nem a levegőbe beszélek. Sok időbe telt, hogy rájöjjek, ha mindig ugyan úgy szar minden, akkor lehet hogy én vagyok a közös pont. Nyilván vannak megváltoztathatatlan körülmények, de sokkal jöbben mennek a dolgaim most, mert nagyon sok rossz szokásomon változtattam.

Meg elég sokan hajamosak arra, hogy he egy bizonyos dolgon nem tudnak változtatni, akkor minden mást is elengednek. Nem szereted a munkádat? Attól még pl. le tudsz fogyni és formába tudsz jönni. Megint nem azt mondom, hogy egyszerű, és érthető hogy nehezebb javítani valamin, ha más bánt. Deha nem csinálsz semmit, akkor meg tényleg vége.

Oké. Az első mondathoz egy kérdés csak:

Egy fogyatékkal élő választotta magának az alapállapotát?

A második mondathoz megint egy kérdés:

Egy fogyatékkal élő, ha pilóta szeretne lenni és mindent megtesz, hogy az lehessen, de nem megy, akkor mi van? (Nyilván mindenki a saját maga teljesítményéhez mérten cselekedjen).

Tehát nem feltétlen lehet a 2 mondatot egyetemesérvényűnek mondani...

A két állítás gyakorlatilag ugyanaz, csak más szavakkal. Mind a kettő szélsőséges állítás, ami azt próbálja sugallni, hogy minden csakis az egyénen múlik. Ennek ellentettje lehetne, hogy:

Minden csak azon múlik hova születsz.

vagy:

A sors előre meg van írva, nincs mit tenni.

Az igazság a két szélsőség között van. Nagyon nem mindegy hova születsz, milyen családi hátteret ad a sors, milyen emberek vannak a környezetedben míg gyerek vagy, milyen tragédiákon, nehézségeken mész keresztül, viszont bármit is kapsz az élettől, bármin is mész keresztül, mindig megvan rá a lehetőséged, hogy kihozd belőle a legtöbbet és fejlődj.

Az első nettó baromság.

A második meg nettó önámítás.