Aki kapott már az élettől egy két pofont, ti miket tanácsolnátok a fiataloknak, miket ne kövessenek el?

Én csak magamat látom miket bántam meg.

Pl nálam az alap az volt hogy kvázi "gazdag" családba születtem, de anyáék állandóan marták egymást, plusz anyám bántalmazó is volt.

És tini ahogy szétnéztem hogy hatalmas ház, menő kocsik, cégek, de mégis rohad az egész belül, még tinin elhatároztam hogy nem ér semmit a pénz csak a család szeretet. És ugy terveztem is hogy igaz szegény leszek de legalább szerető férjjel 3 cuki gyerekkel és boldogan.

Na az élet meg: a pasik elhagynak megcsalnak, nőznek, nem akarnak közös életet ingatlant gyereket..,egy rakat szakítás után szegényen és magányosan (meg egyedülálló anyaként)megtanultam hogy már első munkanapomtol gyűjtöttem volna inkább azóta már lenne házam kocsim magamnak, a gyereknek sportra magánnyelvtanárra fősulira, (esetleg testvérekre is.)mert ha senkid nincs meg semmid nincs is, de legalább pénzed lenne es nem kilakoltatástol rettegni.

Tinin nem gondoltam volna soha hogy kvázi egyedul kell majd leélnem az életem meg egyedul halok meg is.

Ez eszembe se jutott volna hogy létezhet ilyen.

A gyerekem már arra tanítom hogy a pénz fontos, a tanulás fontos, akkor van lakhatás egészség kaja is ha pénz van. Szeretetből nem lehet megélni. Hiába szeretjük egymást a végtelenségig is, örökké is, halál után is, ha nincs mit enni se, és depresszió van, de ugye tanuljak meg boldog lenni meg mosolyogni örülni karácsonykor egy fenyőágnak is, és még a depresszioval is küzdjek meg. Nem elég a pénztelenség de még a lelki teher is csak tetézi.

Én inkább azt tanácsolnám a fiataloknak, hogy ne hagyjanak ki lehetőségeket félelemből, gátlásosságból, meg, hogy mások mit fognak szólni. Gyorsan múlik az idő, a lehetőségek is gyorsan elillannak.

Nyilván nagy hülyeséget ne csináljon, pl. drog, túlzott pia, verekedés, károkozás, stb.