Régen a tanárok valóban tenyerest, meg körmösöket adtak a diákoknak?

Az anyai nagyanyám tanította apámat kiskorában, sokáig emlegette, hogy egyszer úgy felpofozta, mikor nem tudott valamit a táblánál apám, hogy vérezni kezdett az orra apámnak.

Én 91ben születtem, de nálunk is volt olyan, hogy megütöttek minket a tanárok. Engem például úgy figyelmeztett sorakozónál az ügyeletes tanár, hogy kiesett a zsebemből egy zsepi, hogy a fél kilós kulcscsomójával a fejemre vágott, vérzett is, de nem mertem szólni érte... A tesitanárunk meg imádta azt, hogy aki rosszul végezte a gyakorlatot, annak egy helyben állva tűrni kellett, míg ő a fülébe sípol.

Kaptam amúgy nyaklevest is, azt is hasonló óriási bűnért, az ebédlőből kifelé az utolsó lépcsőfokon leugrottam a barátnőimmel, az egyiküket hátrarántotta az osztályfőnök a kapucnijánál fogva, nekem meg lendületből a tarkómra vágott. A többiek megúszták. Ez nagyon bennem maradt, mert csengett a fülem is tőle, a barátnőmnek meg a pulcsi cipzárja felsértette a nyakát.

Utáltuk ezeket a tanárokat rettenetesen, de nem szóltunk érte otthon sem. (A testvérem egyszer igen, mert neki nagyobb volt az igazságérzete, de nem csináltak balhét a szüleink)

Szerencsére a lányom iskolájában fiatal, tündéri tanárok vannak, úgyhogy nagyon remélem kikopott már nagyjából ez a verekedős tanárpopuláció.

Nagyszüleim idejében még igen. Az 50-60-as évek. Szüleim idejében már nem, 80-as évek.

Ma meg már hozzá se szabad érni a gyerekhez... nem tudja felvenni a cipőjét, akkor megy mezitláb