Veled is ez van beszelgetesnel?

Három felsőfokú iskolát végeztem és elég jól kommunikálok, sokat olvasott embernek mondom magamat.

De istenemre mondom, hogy ezt a kérdést nem értem!

Olvasd el, kérdező, mit írtál és gondold végig, mit is akarsz kérdezni. Mert ez így vállalhatatlan, amit idehánytál. De látom, nemcsak nekem tűnt fel.

Az baj a legtöbb emberrel, ha más rávilágít a hibáikra, jön a sértődés, meg a nagy szavak, hogy "becsmérlés", "bántás". (Pedig ezek a kifejezések egészen messze vannak a reális kritikáktól.) Ahelyett, hogy elfogadnák, hogy igen, ezt hülyén írtam, elnézést, kijavítom.

Igen, nem kellett volna mégsem a sulijaimat hozzáírnom, elnézést. Ennyi :) De attól még a mondandóm nem volt bántó: írj világosan. Ez egy kérés, és nem becsmérlés. Neked is jobb, ha értik a problémádat és érdemben tudnak ezáltal segíteni.

Válasz a kérdésedre pedig: igen, velem is van néha így, de én őszinte ember vagyok és ha azt érzem, hogy rám nem figyeltek igazán, akkor azt jelzem, és nem hagyom birka módon, hogy ignoráljanak, semmibe vegyenek. Én sem teszem ezt másokkal, és ha nagyon unalmas lenne már a mondandója, vagy sok a lefutott kör és már ugyanaz van ismételgetve, akkor azt is jelzem neki és rövidre zárom.

Még mindig zagyvaságot írsz. Te melyik fél vagy ebben?

De kb én:

-lezárom ag olyan beszélgetéseket, ahol valaki elkezd magáról mesélni végeláthatatlan enegem nem érdeklő dolgokat. Biztos nem fogok ásítozni meg kínozni magam.

-és nem beszélek magamról se a végtelenségig.. minek? Úgyse kíváncsi rá senki. Mesélj a bárodnak erről vagy a batlrátaidnak, tényleg. Pszichológusodnak!! Jobb a másikat beszéltetni amúgy, de azt is csak akkor, ha tényleg érdekelnek a gondolatai. Ki nem állhatom az üres fecsgeést és a bájcseverészést.