Ha valakit szeretünk, akkor tudjuk ezt érezni akkor is amikor megbánt?

#8 Én is ezt az összezavarodást, meghasonlást éreztem. Nagyon erős, de sokszor ellentétes érzéseim voltak. Most ezeknek az érzeseknek a váltakozása lelassult. De még mindig váltják egymást, illetve időnként megjelent az is, hogy nem gondolok erre. Viszont szeretném, ha újra tudnék kapcsolódni ehhez az emberhez, mert azt is látom, hogy tesz érte. Ez megzavar. Azthiszem, hogy számíthatok rá és építi következetesen a bizalmat, de talán a bocsánatkérés elmaradása miatt, leépül bennem valami. Vagyis váltakozik. Egyszer nagyon erős szeretettel és hálával gondolok rá, máskor pedig mély szomorúság fog el, hogy csalódnom kellett olyasvalakiben, akiben a legkevésbé szerettem volna.

#10 igen ilyen manipulátorral én is találkoztam. Magamról azt gondolom, hogy az alapvetően jó, de gyorsan megérthető típus vagyok. Aki iránt így érzek az talán csak figyelmetlen és meggondolatlan volt, de mégis van bennem egy csalódás. Talán azért, mert amikor kellett volna és aktívan szenvedtem, akkor nem számíthattam a megértésére és a bocsánatkérésére. Ez utóbbi igazából a mai napig nem történt meg. Csak az, hogy sajnálja és nem akart megbántani, de ezekben nincs felelősségvállalás. Nagyon nagy zavart okozott bennem és szerintem valamit félreérthetett, mert új határokat akart felállítani. Ami szintén azt bizonyítja, hogy nem értett meg. Ő azt, hihette, hogy manipulálni akarom, miközben én csak elmondtam azt, amivel nagyon megbántott és megtörte a bizalmam. Csak rendezni szerettem volna a helyzetet, de ezzel a határszabással úgy érzem, hogy elutasított és nem értett meg akkor, amikor a leginkább szükségem lett volna rá.

*gyorsan megérthető (ha igazságtalanság ér)

Szóval az már egy súlyos határátlépés, ha valaki mondjuk azt, mondja, hogy "nem vagyunk egyenrangúak", amikor szeretnénk vele megbeszélni a problémánkat, és elutasít, mert érzelmi zsarolásnak vagy manipulációnak bélyegzi a dolgok megbeszélésére tett kísérletet, határokat szab, mintha mi lennénk a felelősek és amikor pótolja a hiányosságot egy be nem tartott ígéretével kapcsolatban, akkor abban nem érezni, hogy tényleg tudatosan helyre akarja hozni a dolgok, inkább csak olyan összecsapott dolognak érződik, hogy ne zaklassuk már ezzel? Eközben a személyes találkozások alkalmával pedig igyekszik következetesnek tűnni és visszaépíteni a bizalmat? Remélem érthető ez a hosszú mondat. Szóval személyesen látszik a törekvés, de a bocsánatkérés nincs kimondva, viszont a köztes időszakban mintha csak gyorsan odadobna egy csontot.

Pontosan ezt érzem én is. Ez a kapcsolati dinamika egyébként a pszichológusommal van. Nagyon furcsa, mert úgy gondolom, hogy egy ilyen mélyen bizalmas kapcsolatban, nem szabadna, hogy ilyesmi előforduljon. Lehet, hogy csak én projektáltam rá dolgokat és ő igazából nem vette túl komolyan a dolgot. Minden jel erre utal, de ez nagyon nagy csalódás 😞 Nem gondoltam volna, hogy terápiás környezetben előfordulhat ilyesmi. Az elején ő ajánlotta fel, hogy nyugodtan írjak, ha valami bánt. Biztosított arról,hogy számíthatok rá, ki fog bogozni és biztosan nem fogok ki rajta. Együttérző, megértő és bizalmas légkört sugallt. De aztán, talán amikor elkezdte látni, hogy már ragaszkodom hozzá és egyre fontosabbak a beszélgetéseink, elkezdte azt csinálni, hogy az igazából nem válaszolt az emailjeimre, csak 2-3 szóban. Ezután nem is írtam inkább neki. Meg a mulasztások, majd a terápiás anyagok silány minősége is azt sugallta, hogy csak a beszélgetések alatt van valami szerepjáték. Ami rettenetesen hiteles, de a saját felelőssegének vállalása elől mégis mindig kitér. Attól tartok, hogy csak én ruháztam fel bizonyos tulajdonságokkal. Civil emberként meg talán teljesen másmilyen. Lehet, hogy cseppet sem tud együttérezni velem. Csak azt nem tudom, hogy akkor az ülések alatt minek a színjáték. Eléggé összezavaró, mert a tettei és a szavai nincsenek összhangban.

A pszichológus szerint fontos, hogy meglegyen ez a kötelék, mert másképp nem működik a terápia. Azt is, hogy ezek az érzések teljesen természetesek. Akkor miért akarna leépíteni?