Mi az oka hogy a legtöbb ember nem tudja élvezni az élet apróbb örömeit? Lent írok példát.

Sok ember agya panaszkodásra van huzalozva. Ha tudsz angolul, olvasd el ezt:

[link]

A net pl., vagy minden más egyéb ilyen jellegű szolgáltatásra értve: ma már elvárás mindneki részéről, hogy legyen-működjön a nap 24h.-ban, ezért nem értékelik.

Mivel minden dolog érdekli az embereket, ami virtuális, nem feltétlen a valósághoz köthető (vagy legalább pl.: egy távoli táj megnézése a neten), számukra sokkal érdekesebb, mint pl.: az itteni naplemente. Sokadrészt: mindenki a saját baját tartja a legnagyobbnak, nem mernek/tudnak kikapcsolni kicsit és értékeli a környezetet.

Valamint a felelősségvállalás hiánya.

Én imádom a gyönyörű színeket a leveleken, csak sajnos egyre kevesebb a levél a környéken.

Viszont a sok rohadt autó miatt elviselhetelen zajszennyezés lett az elmúlt évtizedek alatt errefelé.

Na és az sem vígasztal, hogy ezerszer több a választék mindenféléből, ha közöttük csak egy-két használható dolog van.

Gondolok itt ruhára, bútorra, konyhai eszközre, számítástechnikai és egyéb multimédia eszközökre és ételekre. De úgy látom, hogy például tetőcserépből is sok selejt van.

Én egyszerűen nem tudok úgy boldogan élni, hogy olyan tárgyak és olyan emberek is vesznek körül, amelyek még a saját funkcióikat sem tudják ellátni.

Hogy egy énekesnek nincs hangja, és hogy újra fel kell találni a kanálba(n) a méllyedést, mert nincs benne.

Vagy, hogy véletlennek beállítva olyan firmware-t másolnak pl. egy SSD-re, amitől az ffff-1 óra múlva használhatatlan lesz.

Réges-régen volt itt a kertben egy körtefa, aminek ilyenkor gyönyörű szép piros levelei voltak. Hogy ne csak panaszkodjak.

Sokféle okot tudnék mondani, vagy ezek keveréke is okozhatja:

kiégés, fásultság, meg/elkeseredettség, vagy számukra jelentéktelenek, mert mondjuk állandóan rohannak és nem tudják őket értékelni, vagy nem jelentenek semmit sem, vagy akár szépségérzék hiánya is lehet. Vagy annyira a nagy, és átvitt értelemben fényes, csillogó dolgokat űzik, hogy közben átsiklanak az ilyenek felett.

Valamelyik hajnalban vártam az első vonatot (az utolsót pont lekéstem, de szerencsére nincs sok idő a kettő között). Sétáltam egyet, hogy elüssem az időt, gyönyörűek voltak az utcalámpák fényében megcsillanó színes-vizes levelek, de nem tudtam elvonatkoztatni attól, hogy megáztam és irdatlanul fázom.

És ez csak egy pici kellemetlenség, egy csomó embernek nagyobb baja is van, mint hogy éppen vacog.

Az internetes dologhoz kapcsolódva, nekem pont a napokban jutott eszembe, hogy a google maps előtt hogyan tudtuk, hogy mikor kell elindulni valahová? Mármint nyilván, ha gyakran mész valahová, pl. munkába, vagy egy baráthoz látogatóba, vagy egyéb rendszeres programra, egy idő után megtanulod a menetrendet. De ha idegen helyre mész, akkor csak beírod, hogy honnan indulsz, mikorra szeretnél odaérni, és kidobja az opciókat. Pont aznap hívott anyukám valamiért, és megkérdeztem, hogy ez régen hogy volt, mert én gyerekként csak a környéken utazgattam, és mindig fejből tudtam a menetrendet, mondta, hogy ha majd megyek, akkor a padláson még megvannak a vasúti meg volánbusz menetrendek, de a Balatonra pl. úgy mentünk (ország másik felében laktunk), hogy ő egy héttel előbb elment a vasútállomásra, ahol a jegypénztárban tudta megkérdezni, hogy milyen átszállások vannak, és megvette előre a jegyeket. Én meg jelenleg a Keletiben a mozgólépcsőn utazva veszem meg a jegyet a mobilomon, mikor látom, hogy oké, akkor ezt a vonatot fixen elérem.

Mikor bejöttek az okostelefonok, nagybátyám az elsők között volt, akinek lett egy. Az a modell még egy ceruzával jött, azzal kellett nyomkodni. Nekem még egyáltalán nem volt semmilyen mobilom, és el is gondolkoztam rajta, hogy hát, talán majd ilyen 30-40 éves kroomra lesz annyi pénzem, hogy vegyek magamnak én is egy ilyet. Ez volt 2008-ban. 2012-ben vettem meg az első telefonom, rögtön egy okostelefont, egy havi diákmunkás fizetésemből. Ez sokszor eszembe jut, hogy anno annyira nagy dolognak tűnt, szüleim meg se engedhették maguknak, nagybátyám kb. 3x annyit kereshetett, mint ők, és csodáltam, hogy wow, talán, ha sokat tanulok, keményen dolgozok, jó munkát kapok, sokat spórolok, akkor majd egyszer. Pár évvel később már annyira mainstream lett, hogy heti 20 óra mosogatásból meg tudtam venni, tizenévesen. Jelenleg meg már az is teljesen természetes, hogy ha hajnal négykor kell kelnem, akkor beállítom a párezerért vett okoségőt, hogy lassan kapcsoljon be négyre, hogy hang nélkül, kellemesen, fényre ébredjek. Ahhoz, hogy ezeket értékeld, az kell, hogy olyan "öreg" legyél, hogy még pont emlékezz arra, milyen volt ezek nélkül az élet. Aki beleszületett, annak ez lesz a természetes. Gondolom, te sem adsz hálát minden nap, hogy angol wc-be üríthetsz amit csak lehúzol, meg ivóvíz folyik a csapból.