Tényleg hülye lennék?Lehet ezen még segíteni?

Nos, először is, nem vagy hülye. Éppen azért nem, mert tudod magadról, hogy mik a hiányosságaid. Néhányat rosszul tudsz, mert a buta és bigott környezeted elvárásait is jellemhibának tudod be. Ilyen a "gyermeklelkűség", vagy az, hogy szereted a videojátékokat. Az nem hiba, az érdeklődés. Kinek mi köze hozzá?

A másik baj, hogy komolyan veszed, ha a primitív bunkók leszólnak. A buta, korlátolt emberek mindig hülyének tartják a náluk érdekesebbeket, intelligensebbeket. Ilyenkor elkezdenek okoskodni, hogy te biztos "beteg" vagy, meg "pszichiáterhez kéne járnod". Főleg az ostoba, viperalelkű, baszatlan nők csinálják ezt, akiket nem pofozott kellően lilára egy hozzáértő strici, mielőtt rendeltetésüknek megfelelő munkakörbe állítja őket.

Semmi baj az értelmeddel! 21 éves vagy, mi a fészkes fenét akar a környezeted? Nobel-díjat? Ha legközelebb ugat valaki, mondd meg neki, hogy kussoljon, mert belelépsz a szájába. Ha visszaugat, úgy verd meg, hogy az eget is nagybőgőnek nézi. Az ilyen csimpánzközösségekben, amivel téged megvert a sors, ez a tisztelet kivívásának a legegyszerűbb módja. Az semmit sem ér, ha többet tudsz náluk, mert annál inkább kötekedni fognak!

Persze ezt nem úgy kell érteni, hogy indulj el, és verj mindenkit rommá. De ha még egyszer lehülyéz valaki, vagy tiszteletlen veled, úgy kapd szájon, hogy többet se jusson eszébe megnyikkanni.

NEM VAGY HÜLYE. Ha ez felmerült benned, és komolyan gondolkodsz róla, az bizonyítja,a hogy nem vagy hülye. Tanulatlan vagy, műveletlen vagy - mert eddig nem tanultál, nem művelődtél. Még nincs késő, bárki bármilyen korban tanulhat (ez egyáltalán nem csak iskolába járást jelent!) és művelődhet.

Hagyd magad mögött a hátrányos fiatalságodat, a családod hiányosságait, felnőtt lettél, vedd kezedbe a saját sorsodat. fejlődésedet, személyiségedet! Még semmiről sem maradtál le, legfeljebb kicsit késésben vagy.

- Figyelj oda másokra (okosabb, műveltebb, értelmesebb emberekre), figyelj a világ dolgaira, OLVASS, gondolkozz, fejleszd magad!

- Lehetőleg olyanokkal próbálj barátkozni, vagy legalább a közelükbe kerülni, akik nálad tanultabbak, akiktől tanulhatsz, akiket utánozhatsz.

- A sötét bunkókat kerüld el, ne hagyd magad sértegetni, ne törődj velük! Lehetőleg ne kerülj összetűzésbe alja népséggel!

- Próbálj emberekkel beszélgetni, először legalább hallgasd a többieket. Ne zárkózz el, de igyekezz jó irányba (műveltebbe felé) nyitni!

MÁR MEGTETTED AZ ELSŐ LÉPÉST!

Ezzel eléggé tudok azonosulni. Én is így álltam hozzá, bár rossz iskolát is választottam, technikus iskolába mentem szoftverfejlesztőnek, és csak az érettségi lett meg. Az utána való továbbképzési év ahol már a szakmai kézbesítést kapja meg az ember az nem lett meg, és most egyetemre járok, bár szüleim finanszírozzák, de eddig bírom az egyetemet.

A lényeg a lényeg, én is így éreztem magam, sőt most is így érzem magam, hogy nem vagyok elég okos a többiekhez képest, de viszont máshogy állok a dolgokhoz már, mint álltam anno. 6 éves volt a technikum, és most vagyok 22 éves. Most éreztem azt, hogy érett vagyok ahhoz, hogy elkezdjem az egyetemet, és eddig jól megy. Azt akarom ezzel mondani, hogy nincs nálad még semmi se veszve, nem tudom, hogy szeretnél-e egyetemre menni, vagy, hogy milyen volt a középsulis átlagot, de szerintem önköltségesen egy kis egyetemre mehetnél te is, főleg ha az adott szakma érdekel. Mondtad, hogy jó vág az eszed, akkor szerintem neked az egyetem menne is amúgy, mert igazából ott is a szorgalom a lényeg, és most ha nem is leszel ösztöndíjas, legalább a teher le megy rólad, hogy most egy bizonyos jegyet érjél el. Én is egy kis egyetemre járok, ami nem nevezetes, és az elmondották alapján jó az egyetem, amit én is tapasztalok. Most nem tudom, hogy a szüleit mennyire támogatók, de szerintem megpróbálhatnád, feltéve ha érdekel valamilyen ottani képzés. Diákhitelt is fel lehet venni, ami nyilván nem feltétlenül jó, hogy most adósságokba menjél, de mivel, hogy 3 évet dolgoztál, így egyetem mellet is tudod törleszteni a diákhitelt, és ők szabják meg az arányt, hogy hogyan fizess. Kamatmentes, és 10 év a futamidő, amely azt jelenti, hogy addig ki kell fizetned. Nem tudom hol laksz, vagy hogy van neked közelbe olyan egyetem amely kis egyetem, mert úgy jó lenne mert otthonról is bejárhatnál. Vagy ha akarsz kollégiumba is mehetsz.

Ha nem akarsz egyetemre menni, akkor nyilván csináld azt a szakmát, amelyet végeztél, és közbe tanulj olyat, ami érdekel, és később próbálj meg olyan témákba is bele menni, amely lehet nincs közel az érdeklődési körödhöz, de viszont szélesebb körű lesz a tudásod. Vannak dokumentumfilmek is, azok is jók.

Az, hogy nem úgy álltál hozzá a dolgokhoz ahogy kell, annak is az érettséghez van köze. Most akik a suliba úgy álltak hozzá, azoknak megvolt a kellő érettsége, de attól függetlenül, hogy most te és én később láttuk be, az azt jelenti, hogy érettebbek lettünk. A tudást az idő és a tapasztalat hozza, meg plusz, hogy mennyit fektetsz bele annak a tanulásába ami érdekel téged. Tudásba majd utol fogjuk érni magunkat, ne aggódj. Mindenki a saját tempójába fejlődik.:)

Szóval okos vagy, mert felismerted a hiányosságodat. Az, hogy valaki okossá váljon, az egy folyamat, és az úgy megy ha először olyat olvasol ami érdekel, és utána bővíted a tudásodat olyannal amely először lehet nem a te érdeklődési köröd. Fiatal vagy, előtted az élet. Járjunk együtt az önfelfedezés útján akkor, mit szólsz? Ezzel azt akarom mondani, hogy nem vagy ezzel egyedül, és most nem tudhatod ki-hogyan tekint rád, abból, hogy most rád néz. Én is túlelemzem, ahogy az emberek rám tekintenek, hozzám állnak, de ez nem feltétlenül tükrözi a valóságot. Ezt lehet csak beképzeljük magunknak. Szóval kitartást!

Rendben van, akkor mégse képzeled be, de mi okból mondják? Tudnál példát mondani, hogy most mit szoksz csinálni, vagy mondani, hogy most ezt váltja ki szüleidből, meg a többiekből? Pszichológushoz kéne menned akkor szerintem. Háziorvossal kell beszélned, hogy ajánljon be téged egy pszichológushoz, államilag támogatottra, vagy magánpszichológushoz, ahogy szeretnéd. A háziorvos ír neked beutalót oda a pszichológushoz ha neked az államilag támogatott a szimpatikus, és oda adja neked a pszichológus elérhetőségét. Innentől csak felhívod őt és egyeztetsz időpontot vele. Majd amikor menned kell a pszichológushoz, akkor majd vinned kell magaddal a beutalót, amit írt neked oda a háziorvosod.

A pszichológussal való 3 találkozás után kiírja neked a diagnózist. Most saját tapasztalatból beszélek, nálam így volt.

Egyrészről a többieknek igaza van és ez minden szempontból javítható. Másrészről itt olyan probléma is van a külvilágból, hogy ezt már rád mantrázták. :/ Amikor addig mondunk valamit az emberekre, hogy azt elhiszi onnantól. Mamám második férje így akart uralkodni mamámon, amíg mamám észrevette és felülkerekedett. Nálad most ennyiből nem tudjuk, hogy mi a valóságalap.

Nálam volt hasonló. Sok dologban szerencsétlen kölyök voltam, kitaszított voltam, mondtak rám mindenfélét, zárkózott voltam, közben az eszem mégis túlmutatott a kortársaimtól... Engem utóbbi talán megmentett valamennyire, de nehezen és lassan indult be az életvitelem. Középiskolában már lettek haverok és az internetről összeszedtem tartós baráti társaságot, de például nagyon sok dolgot nem tudtam egyedül megtenni. A munkakeresés például felért számomra halálos küldetéssel és viszonylag alacsony képzettséggel pont beszívtam a gazdasági válságot. A 80-as évekből kiindulva a szüleim nem engedtek tovább tanulni, nálam ez volt a nagy hibájuk. Gondolták, hogy egy szakmával és ráadásul még érettségivel is csillámlik a világ. Apám haverjai szóltak meg halkan ekkor, hogy sok lábon álló apám ellenére milyen kis tehetetlen vagyok. Pedig nem én tehettem róla. Közben apám meg alkoholista lett és neki is nyomi voltam. Aztán teljesen önmagamtól kikupálódtam és gyökeres változás történt. 4 év múlva indult el és 10. évig tartott. Apámmal már soha nem lett jó viszonyom, de ez már nem ide tartozik.

Nem vagy hülye, csak másabb mint a többiek, amit nem mindenki akar elfogadni. Ez nem múlik a tanultságon. Nekem egyetemi végzetségem van és úgyanúgy éreztetik velem ezt nap mint nap, mert a tiédhez hasonló jeleket produkálom. Nekem is volt olyan munkahelyem, ahol ezt mindenki elfogadta és alkalmazkodni tudtak hozzá, viszont az új helyemen az egyik volt kollégám nem, így 100%-ban meg tudlak érteni. Számomra is kínos volt mikor megkérdezte a végzetségem vagy hogy milyen jegyeim voltak (kitűnő tanuló voltam) csak hogy a többiekkel és velem is éreztetni tudja, hogy hülye vagyok... pedig volt olyan feladat,amit a többiekhez képest sokkal gyorsabban értettem és tanultam meg. De ő (mellesleg azokért a hibákért amit mások is elkövettek) hülyének titulált és ki akart furni onnan, csakhogy a tesztjei alatt más is látta, hogy nem az tudásommal, hanem azzal van a hond, hogy máshogy értelmezek dolgokat.

Nekem sokat segített, hogy sikerült magam köré olyan embereket összegyűjteni,akiket ez nem zavart és mellettük sikerült szociálisan is fejlödnöm, mégha nem is voltak hosszú távú kapcsolatok. Nem kell arra gondolni, hogy öri barik lettünk vagy ilyesmi. Sokszor voltam 3 kerék helyzetben, de legalább el tudtam mondani a véleményemet és nem zavarta őket, hogy nehezebben megérthető volt amit mondok. Lassan elfogadtam, hogy van akit ez nem zavar és van akit igen. NA velük nem kell törödni.