A modern életben az embernek tulajdonképpen nincs szüksége társra?

Miért kellene valakinek, akinek nincs partnere "mindenért taxit hívni, költöztetőt, futárt"?

Nekem pl van autóm - nem 30 éves roncs, hanem normális -, ezért ezek nem okoznak problémát. Költözéshez meg eleve szakembert hívok, nem akarom cipekedéssel tönkretenni magam.

#13: Direkt az értetlenkedés elkerülésére soroltam fel példákat...

#10

Ha a társat úgy veszed, mind valakit, aki csak anyagi és kényelmi szempontból van veled, akkor valóban, elhagyható.

Viszont, amíg nem találod meg azt az embert, aki mellett bármi is legyen, szívesen kelsz és fekszel, aki mellett biztonságban és szeretve érued magad - kívánatosnak, elfogadottnak minden hibáddal, addig nem is tudhatod, mi az igazi társ.

Sajnos mostanság ez az állapot akkor is ritka, ha van partnered. Attól még nem a társad. Van az a közhely, hogy "jóban, rosszban". Míg ezt át nem éled valakivel, és nem "bizonyít", nem is tudod meg, mi a valódi bizalom. Ezeket a dolgokat nem lehet kényelemben, szexben vagy pénzben mérni. Messze magasabban vannak ezek az érdemek. Majd rájössz, ha lesz alkalmad. Ha pedig nem, sajnos sosem tudhatod meg, mirők maradtál le.

Röhögve elköltöztettem a teljes motyóm (beleérve íróasztalt visszaszerelve lapjára) BKV-val meg gyalog 9 alkalommal, és ebbe nem számoltam bele egyet, mert akkor papucsban hordtam át a szomszéd lépcsőházba, mert maradni akartam a környéken és pont volt ott egy kiadó lakás. Bármit megoldok egyedül, szerelőt egyszer hívtam, akkor is a tulaj kérésére, hogy ellenőrizze szakember is a gázkonvektort.

Szükségem van társra/barátokra. Nem azért, hogy legyen segítségem, mert nincs rá szükség, de egyébként ha lenne, pénzen mindent tudsz venni. Bejárónőt, házvezetőnőt karbantartót, szexpartnert, ápolót, bármit. Hűséges társat, vagy nagyon jó barátot, akivel leülsz sörözni, vagy együtt néztek le a világra valamelyik kilátóból, meg világmegváltotok hajnalig, vagy csak csendben ültök egy tó partján, azt nem.

Tulajdonképpen a leírásban meg is válaszoltad a saját kérdésed. Ez is egy módja, hogy elteljen egy élet, részemről ez nem is olyan rossz kis élet. Nem feltétlenül kell mindenkinek egy társ, van aki alapból egyedül van mindig és elvan úgy. Ebbe akkor jön a sz@rkavarás az Élet/Sors részéről, ha az utadba ejt valakit, akin keresztül megmutatja, lehetne másképp is, valakivel. Csak az a valaki, nem melletted dönt. Na az az ultra szopacs! Utána már rossz lesz!

Engem inkább az érdekelne, miért foglalkoztat ez a kérdés?

Én is elmúltam 30, én is kialakítottam egy egzisztenciát. A társadalmi elvárásoknak lenne aktuális, hogy családot alapítsunk. De mi van, ha valaki nem úgy képzeli el az életét, hogy szaros pelenkákat cserélgessen, mert mondjuk az neki nem pálya? Tudod én mit csinálok? A legnagyobb álmomat élem: utazgatok. Minden vágyam, látni a világot. Jó úton haladok felé.

Tény: nem olyan 30 felett egyedül lenni, mint huszonévesen, pláne úgy, ha még rohadtul szeretethiányos is az ember. Ne áruld el senkinek, de irtóra hiányzik egy normális pasi az életemből, de nem olyan, aki gyerekének a pelenkáját cserélgetem, hanem az olyan, aki jön velem. Tudom, tudom! Álmodik a nyomor! De hát ez van!