A pánikroham es szorongás az nem gyengeség tulajdonképpen hanem idegrendszeri reakció és bizonyíték, hogy az ember nem erre a modern életstílusra lett kitalálva?

A pánikroham megléte hajlam, genetika és neveltetés együttese, a szorongás hasonlóan, de talán nagyobbrészt neveltetés következménye. A gyengeségnek nagyon sokféle értelmezése lehetséges. Nevezhetjük tehát e jelenségeket az adott ember gyengeségének abban az értelemben, hogy másokhoz képest kisebbek a képességei. Ugyanakkor ha ilyen esemény bekövetkezik, az mindig a konkrét körülmények következménye, legfeljebb ezt nem ismerjük fel. És nagyos sok fokozata van.

Természetesen a modern életstílus is kiválthatja, bár ez megint egy rendkívül sokféle fogalmat takar. Ezért egy csomó embernél kiváltja,. másoknál meg nem.

Annyi biztos viszont, hogy a kérdésben megfogalmazott állítás szó szerinti értelemben nem igaz!

Egy időben vállalkozó voltam, voltak munkáink szépen, de közben gyakran előfordultak szünetek, gyarapodtunk azért, de állandó küzdelem volt, fizetni az adókat, kezelni az embereket, munkák után rohangászni, írni az árajánlatokat, küszködni az anyag és szerszámhiánnyal, nem is sorolom, volt macera elég, így egyszer csak heves szívdobogás jött rám rendszeresen a legváratlanabb pillanatokban. Nem féltem én semmitől, vagy nem rettegtem, vagy ilyesmi, teljesen meglepő volt számomra is, de a kardiológián pánikrohamnak azonosították.

Közben nagyon tevékeny voltam, de legalább három tucatszor rám jött és akkor venni kellett a nagy levegőket, aztán volt, hogy sokáig semmi, de lehet, hogy rövid idő múlva megint rám jött. Kiszámíthatatlan volt, nem volt igazából semmi oka, vagy előzménye, csak elkezdett dobogni, de eszeveszetten ám, mintha kilométereket sprinteltem volna.

Egyszer aztán autót vezettem, amikor elkapott, szerencsére üres volt az út, félreálltam és küszködtem, közben a rádióban szólt a Don't worry, be happy https://www.youtube.com/watch?v=d-diB65scQU

és ez a laza, nyugodt tempó teljesen feloldott, azóta sem volt semmi bajom, pedig már több, mint egy évtizede történt mindez.

Esküszöm, nem dumálok, minden szavam igaz.

Szóval egyrészt igen, nem ilyen élettempóra vagyunk kitalálva, de az is nagyon számíthat, ki hogyan éli meg a vele történteket.