Ha a műanyagok tulajdonképpen nem bomlanak le közönséges körülmények között, akkor a mai modern építésű házak szigetelései évszázadokra is jók?

Bla bla 1-es. A lényeg, hogy minden anyag tönkremegy idővel.

A házakban igen, a fém csövek, illetve a fa tetőszerkezet (/fa nyílászárók) szokták először megadni magukat. A kettő között az dönt, hogy mennyi nedvesség éri a fát.

Aztán a tetőfedés.

Utána jönnek a kötőanyagok, így leesnek a burkolatok, és végül a természet módszeresen feltöri a betont és téglát is.

Egy kis keveredés van.

Az hogy egy anyag lebomlik nem egyenértékű azzal, ha az adott anyag elveszíti integritását/ funkcióját.

Pl. egy vasrúd elkezd rozsdásodni természeti behatásra, ami azt jelenti, hogy vas-oxid képződik a felületen. Itt a levegő atomról-atomra *lebontja* és átalakítja a vasrudat.

A műanyagok nem így oxidálódnak, hanem gyököket képeznek és lánctörésben vesznek részt. Ezek a láncdarabok még megmaradnak, mert annyira stabilak, hogy a természet nem tud benne kárt tenni, holott makroszkópikus léptékben az anyag már porózus. Pontosan ez a baj a mikroműanyagokkal, hogy tovább nem bomlanak, csak adott monomer méretig.