Emlékeztek olyan szavakra, mondatokra, amik még mindig bennetek vannak évtizedek után is?

Egy veszekedés során egyik szülőm a következő mondatot találta kimondani:

"te vagy életem legnagyobb hibája".

Akkor a dékánhelyettes az egyetemen, illetve egyik gyakorlatom alatt a nagyfőnök mondott nekem olyan kedves dolgokat, amikre a mai napig örömmel gondolok vissza. Egyrészt, mert érződött, hogy őszinték voltak és komolyan is gondolták, másrészt meg, mert egyikük sem az a fajta, aki nagyon dicsérgetne bárkit is.

Egy nagyon jóra emlékszem, és többször eszembe jut izonyos helyzetekben: egy gimnáziumi tanárom mondta azt egyszer, hogy reméli, hogy egy napon majd sikerül úgy látni saját magamat, ahogy a többi ember lát engem. Nulla önértékelésem volt akkoriban, ezt én is tudtam, meg azt is, hogy mit akar ezzel mondani. Ha valamilyen helyzetben - mert a mai napig vannak ilyenek, pedig már egész vastag bőrt növesztettem azóta - úgy érzem, hogy egy utolsó hitvány szardarab vagyok, akkor általában ez ugrik be. Az életemet változtatta meg az ember pár jó szóval.

Ami rosszul csapódott le, és emlékszek rá a mai napig is, az az, mikor hazavittem életem első hármasát, és apám megkérdezte, hogy én nem akarok maximalista lenni? Csak azért van ennyi jelentősége, mert végül az lettem, és sikerült túl is tolni olyan szinten, hogy valami vagy jó, vagy teljesen elbaszott, nincs köztes út. Tehát, ha egy hétig tartom a diétámat, de vasárnap ötször belemártom az ujjam a lekvárba és lenyalom (nyugi, egyedül élek, nem eszik más a lekvárból), akkor a diétám el van cseszve. Ha a munkahelyemen csináltam valamit, és teljesen meg vannak elégedve vele, de egy apró dolgot valaki kijavított (és nem is azért, mert alapvetően rossz volt, hanem, mert lehet jobb is), akkor az a munka egy szar, egy szart adtam ki a kezeim közül. Ezt egy random embernek magyaráztam egyszer egy koncert után saturészegen, aki meg azt hozta fel, hogy nem így kellene gondolkodni, hanem inkább úgy, hogy ha betartottam hét napig a diétámat, és a hetedik napon ettem lekvárt, akkor 99%-ban tartottam be a diétám, az tök jó, nem? Ez az érvelés is sokszor eszembe jut, és néha direkt idézem fel, hogy ne kattanjak meg.