Vannak hasonló emberek, akik csak virtuálisan élnek?

A mai napig még megvan az, hogy virtuálisan aktívabb az életem, mint a valóságban, például itt elég sok helyre írok, valahogy így kiadom a felgyülemlett energiát. Azt veszem észre, hogy a személyes találkozókon az emberek nem nagyon kíváncsiak a másikra. Ha valainek gondjai vannak és panaszkodik, az energiavámpír és pont. Ha gondod van, oldd meg, panaszkodni ne panaszkodj, csak mutasd azt, hogy vidám vagy, mert különben mindenki menekül tőled.

Ezért jobb itt anonim kiírni magamat és akkor a való életben senkinek sem kell.

Azért is anonim, mert én többsz9r megszívtam azzal, hogy vaós embereknek írtam, ugyanígy energiavámpírnak meg mentális betegnek hívtak...

Azon kívül én engem egy kissebb fajta csalódás is ért így. Volt egy egyetemi tanárom, akivel jóban voltam. Nehezebben barátkoztam a csoporttársakkal, több indokból és a tanárral úgy alakultak a dolgok, hogy vele tudtam messengeren csevegni, ha valami komolyabb dolog volt. Nekem jó volt hogy bár az egyetemen nem igazán kommunikálok, van lehetőségem arra, hogy egyetem után valakinek írhassak, persze nem napi szinten. Ezért én is némiképp virtuális életet éltem. Egyszer elmentünk a csoporttal egy összeröffenésre és jöttek a tanárok is, köztük ez a tanár. Én kicsit több alkoholt fogyasztottam a kelleténél, ezért inkább eljöttem, de látva, hogy a többiek bele vannak mélyülve egy témába, nem szakítottam őket félbe, csak felálltam, kimentem, beszálltam egy taxiba.

Amikor hazaértem, jött egy csoporttárstól meg a tanártól egy üzenet Facebookon, hogy minden rendben van-e és nagyon jólesett, hogy ennyire odafigyelnek rám. Főleg a tanártól esett jól. Megírtam, hogy jól vagyok, szép estét kívántam.

Legközelebb amikor mentem be az egyetemre, beszélgetett a csoport és mondták, hogy hát jól eltűntem és, hogy aggódtak. Én mondtam, hogy milyen kedvesek voltak, hogy gondoltak rám és elmesélte az aki írt, hogy az úgy volt, hogy ő írt egy üzenetet, de nem reagáltam és mondta az asztalnál aggódva, erre a tanár megjegyezte, hogy hagyják csak ír ő, neki úgyis majd válaszolni fogok, mert folyton írkálok neki amúgy is.

Na akkor esett le, hogy igazából egy álomvilágban éltem.