Semmi értelmét nem látom az életemnek a munka miatt sem, ha kapcsolatom van az miatt sem, ha nincs akkor sem. Hogyan élnek mások ilyen értelmetlenul?

Talán soha nem voltam boldog max gyerekként a játszótéren mikor nem érdekelt még szinte semmi csak a játék/játszás.

Felnőtten ha kapcsolazom van az kúttalan(ugyse lesz belole házasság stb pár év ezzel pár azzal, max nevelhetem a gyereket egyedül az egyik ilyen kapcsolatnak a végén.)

A munkahely vagy stresszes vagy unalmas, a vezetőt zavarja ha boldogan dolgozik, vki egyből elintézi hogy ne lehessen az.

Az életem most évek ota olyan hogy a munka számlák kötelezettségek körül forgok csak, semmi más nincs az életemben ami boldogitana. Lehet mosogatni csekket fizetni munkába járni társsal lenni aki sz.r vagy csak az lesz es elront mindent, vagy társat keresni a szennytengerben, megalkudni ha nem akarok egyedul lenni, vagy élni egyedül és kész.

Elegem van az egészbol hogy semmi értelme semminek(csak hogy ki legyen fizetve az alberlet, gyűjtve legyen lakásra stb legyen mit enni, kivel lenni, kit hiányolni ki miatt szenvedni, kitől elválni szomoruan kudarccal)boldogtalan vagyok állandóan, meg minek születtem én meg.

De mások meg olyan lazán nyomják ezeket a kotelezo köröket munka gyerek család, veszekedés sz.r kapcsolat, vagy válás aztán keresheti a másikat meg stb.

Mások boldogak a semmitol. Én miert nem?