Semmi értelmét nem látom az életemnek a munka miatt sem, ha kapcsolatom van az miatt sem, ha nincs akkor sem. Hogyan élnek mások ilyen értelmetlenul?
Talán soha nem voltam boldog max gyerekként a játszótéren mikor nem érdekelt még szinte semmi csak a játék/játszás.
Felnőtten ha kapcsolazom van az kúttalan(ugyse lesz belole házasság stb pár év ezzel pár azzal, max nevelhetem a gyereket egyedül az egyik ilyen kapcsolatnak a végén.)
A munkahely vagy stresszes vagy unalmas, a vezetőt zavarja ha boldogan dolgozik, vki egyből elintézi hogy ne lehessen az.
Az életem most évek ota olyan hogy a munka számlák kötelezettségek körül forgok csak, semmi más nincs az életemben ami boldogitana. Lehet mosogatni csekket fizetni munkába járni társsal lenni aki sz.r vagy csak az lesz es elront mindent, vagy társat keresni a szennytengerben, megalkudni ha nem akarok egyedul lenni, vagy élni egyedül és kész.
Elegem van az egészbol hogy semmi értelme semminek(csak hogy ki legyen fizetve az alberlet, gyűjtve legyen lakásra stb legyen mit enni, kivel lenni, kit hiányolni ki miatt szenvedni, kitől elválni szomoruan kudarccal)boldogtalan vagyok állandóan, meg minek születtem én meg.
De mások meg olyan lazán nyomják ezeket a kotelezo köröket munka gyerek család, veszekedés sz.r kapcsolat, vagy válás aztán keresheti a másikat meg stb.
Mások boldogak a semmitol. Én miert nem?
válasza: válasza:Senki nem menekül. Itt én szoktam csak menekülni.
Lelépni valakitol vagy munkahelyrol.
Allandoan váltogatni mindent. Aztán akkor se lesz jobb semmi.
Ja már a szülői háztol is a kezdetekkor.
Azert kellett csak pasi eleinte hogy ne kelljen otthon lenni.
Alig vártam már hogy hagyjanak engem békén szabad lehessek.
Aztán vagy a pasik kötnek le vagy a munka. Es ugyanaz az érzés hogy megoldjam a kövi lelépést. Mert szenvedés és sz.r az egész. Keresem a kapukat utakat.
Aztán inkabb választva hogy nem kell senki inkább az önallóság. (Munka is csak kényszerbol van). Na ez se hozott katarzist.
Inkabb azt hogy komolyan nekem minek kell itt lenni? Ezért?
válasza: válasza:
válasza:10+ éve szorongás, depresszió, a lehető legdurvább pszicho “család”
Covid óta pszichózisom van
Sosem voltak barátaim, párom nem volt és nem is lehet, egyke vagyok
Jelenleg már attól félek közmunkára sem lennék jó.
Közben azt kell lesnem ahogy a faék egyszerűségű Georgina rodriguez beleül a több száz milliárd forintba.
Én meg nem tudom megvenni a 70” forintos sajtot.
Pedig nekem is vágyam hogy beleüljek.
Sajnos vannak ilyen alkatok.
Tudom hogy hajléktalanként vegezném, ezért remelem még azelőtt sikerül eltávoznom.
válasza:Az életnek az a célja, amit adsz neki. Ha te semmit, akkor semmi. Ha szenvedést, akkor azt.
Tudod én voltam hasonló negatív, depressziós életszakaszban. Csak rájöttem, hogy a saját sorsom kovácsa vagyok. Rögtön össze is jött egy szuper kapcsolat. Azóta is együtt vagyunk 10+ éve, veszekedés évi 1x, ha van, azt is meg tudjuk rögtön beszélni. A gyerekek sem jelentenek terhet. A munkámban addig mentem, amíg jó nem lett. Tanultam közben. Most még jobb. Szeretve vagyok, és szerethetem a családom. Van hobbim. Érett felnőtt vagyok. A problémámat időben kezeltem pszichológus segítségével, így nem csúsztam lejjebb. Hát valahogy így.
Nekem az odavezető utak minden csak nem jo.
Most is pályázgatok es még mindig nincs másik melom.
De már az9n vagyok 7 bol 7et ha dolgozok talán akkor tehát hétvégere plusz vmi.
Na ez se önmegvalosítás hanem mert kötelezettség.
Meg nincs is olyan nalam hogy "önmegvalositas". En nem is vagyok sehol ebben az egészben.
Lakhely kaja plusz max kapcsolatok vagy egyedul. Mind csak amolyan "alap".
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!