Vajdasági kollégiumi diák vagyok, hogyan harcoljam ki, hogy az okostelefonom nálam legyen délután is? Külsős diák vagyok.

Nem tudok erre mit mondani, csak hogy sajnállak.

El nem tudom képzelni, milyen lehet, mikor elmész egy másik országba tanulni, és megtagadják tőled, hogy tarthasd a kapcsolatot az otthon maradt családoddal. Állítólag mi magyarok szertjük a 100 éve elcsatolt vidéken élő honfitársainkat, hát ez alapján rohadtul nem így néz ki.

Egyébként én is kollégista voltam középiskolában, én csak két megyével költöztem arrébb, nem tudom, mit csináltam volna, ha nem engedték volna meg, hogy nálam legyen a telefonom, és akkor hívjam a szüleimet, amikor akarom. Alapjáraton nem hívtuk fel egymást hétköznap, de mikor először kerültem le a tanulószobára, és rájöttem, hogy ahogy hazaérek a suliból 4-kor, ebéd, meg minden nélkül mehetek egy alagsori helyiségbe bezárva lenni este 7-ig, ahol úgy kellett volna tanulnom, hogy a többi diák szuszog, szörcsög, és hogy ez lesz az életem még legalább 9 hónapig, aztán még éveken át, akkor szégyen, vagy sem, én kikértem magam mosdóba, mielőtt még elsírtam volna magam a többiek előtt, és felhívtam apámat, hogy mit tanácsol, mégis mit tegyek.