Miért van ennyi Isti szindrómás ember?

#2:

Na de dzsízösz, djúd! Ez nagyon krindzs, doncsútink?

Én alapvetően utálom, amikor valaki (nyilván magyarokra értem) képtelen magát magyarul kifejezni. Ennél rosszabb, amikor képes lenne, de nem akarja, túl cikinek érzi. Régebben azt csináltam, hogy az ilyenek társaságában a mondataimban elejtettem pár svéd, vagy indonéz szót, és amikor értetlenkedtek, meg méltatlankodtak, akkor mondtam, hogy én csak uganazt csinálom, mint ti...

Most már azért kicsit türelmesebb vagyok ezzel, de még most is agybajt tudok kapni tőle. Ráadásul közvetlen munkatársam pont olyan, akinek alig van olyan mondata, amiben ne lenne legalább egy angol kifejezés. Ráadásul inkább szleng, szóval amikor kezdett, el kellett telnie kb. egy hónapnak, mire tényleg érteni kezdtem, hogy mivel mit akar kifejezni.

Ha véletlenül összejön egy-egy ilyen, akkor oké, de akkor általában látni a másikon, hogy gondolkodik, de hát bocs, magyarul nem jut eszébe, ezzel nem is szokott bajom lenni de tényleg amikor teledobálják a mondanivalót krindzs, junó, ájgessz, bro szavakkal, attól én is kivagyok.

Főleg hogy ha valaki sokat használja az angolt, az akkor sem így mutatkozik meg, hogy magyar környezetbe angol szavakat dobál, hanem inkább a mondatszerkesztésen, vagy hogy nem jut eszébe a magyar szó, vagy hogy az eseteket nem sikerül összeegyeztetni (pl valamihez kapcsolatban, valamivel képest, jártas valamivel, ilyesmik történnek inkább)

Ha valaki úgy érzi, ciki magyarul beszélni, az mondjuk szomorú, és nem azért mert ez egy hűdenagyon különleges nyelv, annak ebben nincs szerepe. Azért szomorú, mert ez is egy nyelv, ugyanolyan nyelv mint a többi, és egyik nyelvet sem ciki beszélni, főleg nem az adott ország hivatalos nyelvét.

5: ez a svéd/indonézes stratégia ez jó. Legközelebb belefutok ilyen emberbe, németül megpróbálkozom ezzel