Más is érzi úgy néha,hogy csak addig jó amíg megnevetteti, felvidítja a másikat?

Én sajnos sokszor ezt érzem, éreztem a barátaimon és kollégáimon. Fiúk, lányok vegyesen.

Amíg nevettetek akkor menjek bulizni, igyak velük, beszéljek stb..

Aztán mikor magam alatt vagyok és mondjuk nekem lenne szükségem arra, hogy valaki meghallgasson vagy felvidítson akkor mindig azt veszem észre, hogy egyedül vagyok és nem számíthatok senkire.

Még attól sem akinek évekig segítettem kijönni egyszerelmi csalódásból.

Ha nekem van valami bajom akkor kb vagy leszarják, vagy gyere igyunk, de csak azért igyak, hogy,én megnevettessem őket. Vagy olyan fej, hogy jaj mi van már megint.. Attól az embertől akit én karoltam fel évekig..