Most én nárcisztikus vagyok?

Szeretem mindig úgy csűrni csavarni a dolgokat, hogy biztosan én jöjjek ki jól belőle (mégha ez nem is teljesen van így a valóságban).

Szeretem, ha az adott személy hibázik és ‘megalázkodik’, 100x bocsánatot kér, én pedig egy kicsit direkt tovább túlnyújtom benne ezt az érzést mert nekem ez valamiért jó.

Valamiért azt is szeretem amikor kicsit játszom, hogy még mindig haragszom (közömbös vagyok) ő pedig nyalizik, szépen beszél stb.. csak, hogy kiengeszteljen.

Így a végére még annyit, hogy ugyan ilyen ember volt előttem gyerek korom óta és ő játszott ezt mindenkivel. Most pedig én csinálom ezt mert valahogy jó érzéssel tölt el… legfőképp akkor amikor ezt ő kapja vissza tőlem.