Miért vagyok annál bunkóbb valakivel, minél inkább kedvelem?

Tudom, hogy hogy legyek kedves, udvarias a mindennapokban olyan emberekkel, akik nem önszántamból töltenek időt velem egy légtérben (pl. hozzám közel nem álló kollégákkal), de ez valamilyen szinten szerepjátszás a részemről. Ha valaki olyannal vagyok, akihez őszintén szeretnék kapcsolódni, és nem akarok fals képet mutatni neki magamról, akkor előjön a nyers, flegma oldalam. Olyan, mintha nem lennének meg az eszközeim a szívből jövő kedvességhez, csak mímelni tudnám azt, és pont akkor fogynék ki az erőforrásokból, amikor igazán számítana, hogy sokat adjak át a szeretetemből (de közben maszkot viselni sem akarok a számomra kedves emberek társaságában). Mi lehet erre a magyarázat, és hogyan lehetne segíteni rajta?