Tényleg sosem lesz elég a pénz?

"szeretném még 50 éves korom előtt elérni az anyagi függetlenséget"

. Tehát utána nem dolgoznál?

Olvastam tőle hsz-okat, elég értelmesnek tűnik az illető.

A titok a sorrend.És az sem mindegy, hogy te szolgálod a pénzt, vagy a péz szolgál téged.

Ha a pénz bálványként van jelen az életedben, az több minden mutatója és a vége az ilyen helyzetnek nagyon csúnya, és szomorú-az adott egyén életében. Az sem mindegy miből és honnan származik (honnan, kitől, miből jött). Szellemileg és egyéb oldalon. Az sem mindegy, hogy a tálentumot hogy használod, mások érdekére, vagy kizárólag önös érdekedre. Szóval sok összetevős dolog, és mindegyikre oda kell figyelni.

Mondok egy példát a tálentumra, hogy jobban értsd:

Látszólag kifelé úgy tűnik nincs semmid-napról-napra élsz-a valóságban pedig több ember függ tőled, akiknek tovább adod a jövedelmed (eltartod, segíted őket, lakhatást, élelmet stb. adsz a jövedelmedből ezeknek az embereknek)-gyerekek, szülők, vagy bárki aki rád van bízva. Ezt magvetésnek hívják. Ami idővel, mindig kikel, mindig lesz pozitiv hozadéka. Jobb hozadéka, mint ha bankba betetted volna-kamatra, vagy tőzsdéztél volna. Az ilyeneknél a pénz mozog és ujabb és ujabb embereket küld Isten hozzád, akinek segíts. Van olyan mag ami az út szélére esik, és van ami gyümölcsözik idővel.

Szemben az egoista, nihilista emberrel, aki csak magának gyűjt, a saját szórakozására, harácsol, másokat nyúl le, használ ki, ver át a pénz miatt, nem adakozik, a bankba tartja és fennen hangoztatja, hogy ő milyen "okos" "ügyes".Majd élete végén kiderül, hogy a környezete nem más miatt volt v ele, mint a pénze stb. miatt, és ahogy a jött a világra nincstelenül, pénz nélkül, pőrén, úgy is távozik

A kérdésem, ebből az egyszerűbb példából-a két személy közül: melyik az értékesebb, melyik hasznosabb az embereknek, a társadalomnak. Melyik a hasznosabb tagja? melyik képvisel értéket-maradandó értéket.

4 A tálentumoknál az első embernél nem ritka, hogy egyik pillanatról a másikra Isten ad váratlan, nagy áldást az illető számára-de nem az illetőnek-mint ahogy kifelé tűnik, hanem, hogy több ember felé tudjon szolgálni. Aztán jön az Amalek (rabló, csaló nép) és elveszi az áldást, mert csak annyit lát, hogy az adott illető "meggazdagodott-és neki jobban jár). Az illetőtől elvesz mindent, és aztán egyszer csak ismért emberünk, akit kifosztottak emelkedni kezd és ujra áldássá válik a környezetének. Ezt nem csak egy személy esetében, de egy teljes népcsoport esetében is megtudod figyelni. Lásd a zsidóságot, lásd az államosítást és a többi ilyen helyzetet. Mindig a helyzetekben meg kell figyelni, hogy hány ember van az adott illető mögött akiken segít egyből megfogod tudni mondani, hogy mennyi az esélye, hogy ujra talpra fog állni.

Ha önmagadért élsz kérdező, és harácsolsz-azzal csak magadnak ártasz. Hosszútávon biztosan.

Kérdező: Nehéz konkrét, kézzelfogható választ, tanácsot adni, mert a kérdéseid sem konkrétak. Így legfeljebb általánosságokat lehet puffogtatni.

A "jó sok pénz", a sok munka, a keveset költeni, vagy hogy elszalad a ló az emberrel és túlköltekezik is mind erősen szubjektív fogalmak.

Lehet, hogy te kevésnek érzed a költésed és visszafogottnak az életmódodat, miközben másnak ez a szint is csak álom, mert a töredékét sem engedheti meg magának - és ebből adódóan jóval kevesebből is ki tud jönni.

A szubjektív dolgoknál általában az ember saját szempontjai, értékrendje és lehetőségei a mérvadók. Az a kérdés, neked mi az elég, szükséges, nélkülözhetetlen, sok, vagy felesleges.

Az egészséges egyensúlyt nem könnyű megtalálni. Egyik és másik irányba is könnyű káros, vagy akár már kóros mértékű túlzásba esni. Az se normális, ha már enni se nagyon mersz, csak hogy ne költs annyit és az se normális, ha minden nap arany porral szórt kakaót iszol egy drága kávézóban, mert ezt a kis luxust megérdemled és ha ennyi nem fér bele, akkor élni sincs értelme. A középút meg ott van, ahova te belövöd magadnak, hogy számodra ez a normális.

Ez igaz a "mindent a munkába teszek" és a "élni is kell valamikor" kettősségre is. Nagy kérdés, hogy mi is az a "minden", amit feláldozol a több munkával szerezhető pénzért?

Nagyon nem mindegy, hogy a szórakozást, társasági, vagy családi életet, a gyerekeiddel tölthető időt áldozod-e fel, vagy az egyedül otthon piálást, henyélést, alvást, tévé előtt bambulást?

Az is nagy kérdés, hogy az embernek milyen munkája van, mekkora áldozatot, kellemetlenséget jelent munkával tölteni az idejét. Egészen más egy végtelenül utált, lelketlenül kizsákmányoló munkahelyen rossz hangulatban dolgozni, csak a pénzért, mint érdekes, inspiráló munkát végezni egy olyan közegben, ahol jól érzed magad és szívesen töltöd ott az idődet, miközben még meg is fizetnek érte, hogy mindezt csináld.

Az se mindegy, hogy mekkora bevételből mennyire tudsz keveset költeni, hogy minél több pénzt megtakaríthass. Hiába tudsz nagyon kevés pénzből kijönni, ha a bevételed is nagyon kevés, ezért a fennmaradó megtakarítás sem túl sok.

És hiába érzel te soknak valamennyi pénzt, ha az objektíven az általad áhított anyagi függetlenség eléréséhez viszont számokkal igazolhatóan az édes kevés. Az ugyanis már nem szubjektív kérdés, hanem kegyetlen számszaki tény, hogy a számok mit adnak ki, mennyi pénzt kéne hozzá összegyűjtened és ez a te bevételeidből mennyi idő alatt képes összejönni. Az is egy objektív matematikai tény, hogy a kiadásaidból lefaragni nem tudsz a végtelenségig. Van egy objektív minimum, ami alá lehetetlen menned és ennek már a megközelítése is könnyen problémássá válhat.

Éppen ezt ellensúlyozandó szokás mondani, hogy annak viszont egyáltalán nincsen felső korlátja, hogy valaki mennyire sok pénzt képes megkeresni. Erre persze nagyon kevés élő példa létezik. Az viszont biztos, hogy a tudásod növelésével, jobb karrier és pénzügyi döntések meghozatalával lényegesen többet tudsz behozni a bevételi oldalon, mint amennyit lefaragni lehet a kiadásokból.

Emiatt szerintem a legfontosabb képezni magad pénzügyi és általánosabb gazdasági téren is, de szakmailag, karrier szervezésben, hatékony munkavégzést, időbeosztást segítő ismeretekben, marketingben és ezen túl filozófia, művészet és megannyi más területen. Minél nagyobb és szerteágazóbb tudással rendelkezel, annál jobbak az érvényesülési lehetőségeid és az esélyeid, hogy meg is találod ezekre a lehetőségeket.

Az egy igazolt pszichológiai folyamat, hogy az ember hajlamos egyre több és több dologra vágyni. Ami régen minden vágya volt, azt egy idő után megunja és másra, többre, jobbra vágyik helyette. Ez az ember anyagi helyzetére is igaz, minél többet engedhet meg magának az ember, annál könnyebben kezdi el azt maximálisan kiaknázni, egyre többet költeni "mert megengedheti magának". Ráadásul ahogy javul az ember anyagi helyzete (menőbb helyekre jár, jobb környéken lakik, jobban fizető állásokban dolgozik), esélyes, hogy egyre több jobb módú ember veszi körül, így egyre inkább beindulhat egyfajta magamutogatási versengés is. A másiknak jobb ruhái, menőbb kocsija, szebb háza, drágább ékszerei, drágább nyaralása van és az ember elkezd egyre többet költeni rá, hogy megmutathassa másoknak, hogy ő is megengedhet magának ilyesmiket - ami sok esetben könnyen elvezethet oda, hogy valójában már meg sem engedheti, mert sokkal többet költ az ilyen látszatra, mint amennyit a megtakarításaira, befektetéseire költ. Vagyis lényegében a jövőbeli anyagi biztonságát éli fel a pillanatnyi jómód mutogatásáért.

Ezek részben ösztönösek, részben társadalmi hatásra kialakuló, jobbára öntudattalan folyamatok. Leginkább úgy lehet ellensúlyozni, hogy az ember nem hagyja magát belelovallni zsigeri, pillanatnyi ötletektől, külső hatásoktól, társadalmi nyomásokra történő döntésekbe belelovallni. Minél inkább megfontolt, kiszámolt, gazdaságilag megalapozott döntéseket hoz az ember, előre eltervezetten vásárol, annál kevésbé tudják a tudatos terveit ilyen érzelmi, számszakilag megalapozatlan döntések eltéríteni.

Például ne mondogass magadnak olyat, hogy "ez még belefér" és "megengedhetem magamnak", hanem ülj le és minden tényezőt figyelembe véve körültekintően számold ki, hogy tényleg megengedheted, valóban belefér és komolyan megéri? A képletből meg ne felejtsd ki a gyakoriságot sem, mert amikor már naponta megveszel valamit, csak mert arra jársz és úgy szoktad, akkor az gyakran már nem valós igény, hanem egyszerű megszokás. Aminek viszont az összesített költsége egyre komolyabbá válik hosszú időn keresztül. Ezért irtó veszélyesek nem csak az alkohol, dohányzás, szerencsejáték és egyéb szenvedély betegségek, hanem az egyéb rendszeres költésekkel járó szokások is.

Pl. Minden nap munkába menet venni egy drága kávét, minden edzés után venni valahol egy üveg vizet, minden baráti találkozót egy beülős helyen tartani, minden alkalommal kukoricát venni a mozijegy mellé, minden strandoláskor lángosozni, stb.

A FIRE és más anyagi függetlenséggel, passzív jövedelemmel kapcsolatos irányzatokat három fő dolog miatt szokták a legtöbben kritizálni.

Az egyik, hogy sokan félreértik az anyagi függetlenséget, korai nyugdíjazás gondolatát és lustálkodásra, láblógatásra gondolnak. Amellett, hogy ez kevésbé kivitelezhető és egészséges is, sokkal jobb megközelítés, hogy nem a ténylegesen munka nélküli élés a jó cél, hanem hogy olyan dolgot csinálhass, amit már nem érzel kényszernek. Ne azért kelljen egy idő után dolgoznod, hogy valamiből meg tudj élni és ne legyél kiszolgáltatva a munkáltatók kényének, kedvének. Mivel alapvetően meg tudsz élni a vagyonod kamataiból, ha úgy tetszik, passzív jövedelmedből, a munkádat már megválasztathatod az alapján, hogy mihez van kedved, mit élvezel, mit csinálsz szívesen, milyen közösségben, milyen feladatokon dolgozol szívesen.

A másik ilyen kritizált dolog, hogy sokan vannak, akikkel elszalad a ló és már fukarkodásba hajlik a spórolás. Csak a kitűzött cél számok teljesítésére koncentrálnak. Elfelejtenek élni, semmit nem költenek magukra azért, hogy összejöhessen az a pénz, amiből már meg tudnak élni.

A harmadik tényező pedig az, hogy vannak, akik irreális elvárásokkal közelítenek az anyagi függetlenséghez. Ha néhány évig kevés pénzt félreteszel, abból nem lesz komoly vagyon felhalmozás, így a vagyonod kamataiból megélés sem. Ezt pedig sokan nem fogják fel - leginkább utána sem számolnak, hogy jön ki a matek.

Pedig annyira nem bonyolult a képlet. Hány éves korodban akarsz nyugdíjba menni, utána nagyjából még hány évig fogsz majd élni, ezalatt az idő alatt nagyjából mennyi pénzre lesz szükséged (érdemes az inflációval inkább pesszimistán, mint optimistán számolni közben) és ezt a megélhetést mekkora kamatok tudják fedezni. Ebből meg már könnyen kiszámolható, hogy a kitűzött nyugdíjazási időpontig mennyi pénzt kéne felhalmoznod ahhoz, hogy a kamataiból meg tudj élni.

Plusz egy dolog, amiről viszont az anyagi függetlenség kritikusai feledkeznek meg: ha esetleg nem is sikerül 100%-osan megvalósítani, hogy teljes mértékben meg tudj élni csak a vagyonod kamataiból, akkor is lényegesen szabadabb és könnyebb lehet az életed a mostaninál, ha el tudod érni, hogy akár csak a teljes havi kiadásaidnak mindössze 20-30%-át már a vagyonod kamatai fedezzék és kevésbé legyél a napról-napra fizetésből élésnek kiszolgáltatva. Ha ennél többet is képes vagy összehozni, akkor meg még jobb a helyzeted. Akkor is, ha nem 100%-os a siker.

Nagyon sokan viszont úgy vannak ezzel is, meg a fogyással, sporttal, karrierrel és minden mással is, hogy ha nem lehetséges 100% sikert elérni, mert az túl nehéz, akkor inkább bele se kezdenek. Pedig a legtöbb területen igaz, hogy ha 100% sikert nem tudsz elérni, de akár csak 50-60%-át meg tudod csinálni annak, amit szeretnél, már az is fényévekkel jobb eredményt jelent, mint ahonnan elindultál és már ettől sokkal jobb lesz az életed annál, mintha bele sem kezdesz. Viszont lemondani a sikerről, "mert ez lehetetlen" sokkal könnyebb, mint keményen dolgozva a 100%-nál kisebb sikert elérni.

Még egy dolog, ami már nem csak az anyagi függetlenség kapcsán okoz tévképzeteket az emberekben: az, hogy most MÉG nem tudsz valamit, vagy nem vagy rá képes, nem jelenti azt, hogy ezen nem tudsz változtatni. Nem érdemes abból kiindulni, hogy most milyenek a képességeid, mert azok idővel, gyakorlással és megfelelő képzéssel mind fejleszthetők. Minden embertől irreális elvárás volna, hogy lefusson egy maratont, mert erre egyetlen ember sem képes csak úgy. Viszont a megfelelő felkészüléssel, módszeres edzés után bármelyik ember képessé tehető rá.

Aki viszont elkönyveli magában, hogy ő erre nem képes, az nem azért nem tudja soha megcsinálni, mert ő maga ne lenne rá képes, hanem azért, mert nem hajlandó belefektetni a szükséges tanulást, edzést, felkészülést és munkát. Ugyanez igaz a legtöbb más dologra is. A nyelvtudástól a pénzügyi ismereteken át a szakmai és egyéb tudásig a legtöbb dolog nem tehetség, született adottságok, vagy szerencse kérdése, hanem azon múlik, hogy bele fekteted-e a szükséges időt, energiát és tanulást, hogy elsajátítsd.

Lehetnek olyan adottságaid, vagy helyzeted, amik miatt nem leszel annyira jó az adott dologban, mint más. Nem azt mondom, hogy biztosan jobbá válhatsz az olimpiai bajnok maraton futóknál. De hogy képes legyél lefutni, az elérhető. Ugyanígy más területeken sem biztos, hogy te leszel a legjobb. De ha dolgozol rajta, akkor az eddigi saját eredményeidnél mindenképpen képes leszel jobbá válni, ha dolgozol rajta. És ha önmagadnál jobbá tudsz válni, az számodra mindenképp előre lépés.

A megoldás a legtöbb területen az, hogy képzed magad, tanulsz, fejlődsz. Mivel a pénz központi szerepet játszik a társadalomban és nélküle nem lehet boldogulni, képezd magad pénzügyi területen is. Értsd meg a gazdaság működését, ismerd meg a befektetési lehetőségeket, pénzügyi tudatosságot. Így tudod csak megteremteni és fenntartani a vagyoni alapját az életednek.

Ez segítheti a munkaügyi helyzeted is, mert ha értesz az pénzhez, gazdasághoz, üzlethez, akkor a munkádban is eredményesebb lehetsz. Könnyebben találsz olyan munkát, ahol az ilyen szakértelmet meg is fizetik, ezáltal ugyanannyi munkaidő alatt több pénzt tudsz megkeresni. Ha jobban keresel, akkor kevésbé kényszerülsz sok munkára, vagy ha sokat dolgozol, akkor még több pénzt keresel, mint kevesebb tudással, kevésbé jól fizető munkával.

Ne csak pénzügyi területen képezd magad, mert az hajlamos nagyon a pénz hajszolására fókuszálttá tenni az életed. Képezd magad szakmailag azon a területen, amiben dolgozol és egyéb területeken is érdemes tájékozódni.

Főleg, ha anyagilag/időben megengedheted magadnak, akkor akár olyan dolgokban is, amiket megélhetésként nem akarnál csinálni, de képes lehet színesíteni a világlátásod és akár a hétköznapokban is jól jöhet.

Pl. Beletanulni az autószerelésbe, villanyszerelésbe, gépészetbe, építészetbe, informatikába, de akár bőrművesség, egyéb kézműves szakmák, vagy bármi más jól jöhet az otthoni kisebb-nagyobb munkák, javítások minél jobb minőségű elvégzéséhez és főleg ad egy a megszokottól eltérő szempont rendszert, világlátást. Ha pedig valami nagyon megtetszik, lehet belőle kreatív hobbi, ami kikapcsolódást, szórakozást jelent és ha még komolyabban érdekel és elsajátítod olyan szinten, akár megélhetést is képes lehet biztosítani.

Itt sem érdemes megállni. Szélesítsd a világlátásodat, társadalomtudományokban, filozófiában, művészetekben. Minél sokrétűbb az ember tájékozottsága, műveltsége, annál árnyaltabban képes látni a világot, mérlegelni a helyzeteket és több esélye van megtalálni, hogy számára mi jelenti a valódi boldogságot.