Mikor egy 45 éves független Nő a 70 év feletti Anyjával mászkál mindenhova,és még az Anyja mondja meg neki kit engedhet magához közel és kit nem, az milyen életfelfogás? De közben külön lakásban élnek.

1-s.

Tulajdonképpen azért tettem fel a kérdést,mert úgymond kiszeretem volna kezdeni a Nővel,de mivel az anyja állandóan mellette van a lányát nem engedte szóhoz jutni,illetve azokat a kérdéseket tette fel nekem amit elvileg a Nőnek kellene,hogy mit csinálok,mik a terveim az életben stb.

Hát nem gyengén kínos volt a lánya előtt ezekre a kérdésre válaszolnom.

Tetszek a Nőnek de az Anyjának nem jövök be és így távol tartja tőlem a lányát.

Na meg tulajdonképpen mindenkitől.

Szoktam őket látni egy bizonyos kikapcsolódási helyen,ahova én is néha-néha járok de amint Férfi lép a közelébe azonnal int vagy szól neki az Anyja hogy kislányom gyere utánam vagy pattintsd le a csávót.

5-s.

Írtam 1 hete neki egy kis rövidecske bók-kal eláttott szöveget.

A csaj megköszönte még számomra egy fura szívecskés smajlit is mellé tett,de két nap múlva találkoztunk persze csak a távolból a bizonyos kikapcsolódási helyen,és az anyja úgy nézet rám mint aki meg akarna gyilkoni.

Vagyis a Nőnek jól esett az irományom,csak épp elmondta az Anyjának,és az anyja ezt nem vette jó néven.

Tehát úgy van ahogy a 7-s írja el kellene az Anyucikát távolítani az lánya közelségéből.

Ne haljon meg éljen sokáig,csak hagyjon teret a lányának,udvarlóknak.