Miért nem értik az emberek, hogy egyszer élünk?
A barátaim, a családom napi szinten szorongnak valamin, aggódnak valami miatt, félnek a jövőtöl, bennemaradnak unalmas párkapcsolatokban...stb.
Nem azt mondom, hogy ezek nem természetes érzések, amiken nem könnyű felülemelkedni. Csak bennem minden nap az van, hogy a legrosszabb dolog, ha nincs élet, mert akkor már semmi nincs, és mindent élvezni kell és nem agyongörcsölni, mert annyi klassz dolog történik minden nap. Nekem az a filozófiám, hogy ha 80 évesen visszatekintek az életemre, azt tudjam mondani, hogy nagyon jó volt. És így simán kilépek egy nem működő párkapcsolatból, sírok pár napig, aztán keresem az örömömet az életben....stbstb.
Végignézem itt a gyakorin is a kérdéseket, és valaki már kb öngyilkos akar lenni, mert fogyókúrázik, de evett egy sütit.
Miért kényelmesedünk bele a szürke hétköznapokba és felejtük el, hogy minden nap ajándék (tudom, közhely, de hát igaz) és élvezzük az életet? Elvégre az a lényege az életnek, hogy boldogok legyünk, nem?
válasza:
válasza:
válasza:Persze higy az ember fél a jövőtől. Aki nem az még semmit sem veszített vagy aranyélete volt/van és mindent megkapott eddig ezért nem érti miért aggódnak az emberek.
És átalában az ember huszonéves én jön rá hogy a felnőtt élet nem olyan könnyű mint elképzelte. Az addig gondtalan élet felborul. Hirtelen nem érti higy a szülei miből teremtették elő ast a sok pénzt, mert neki csak albérlet re telik nemhogy mást eltartson. Barátok elköltöznek stb.
Én személy szerint nem kértem a deoresszómat csak jött. Teszek ellene, nem sajnálom magam, de sokszor érzem azt amiről neked szerencsére fogalmad sincs.
válasza:Köszi a válaszokat!
Félreértés ne essék, nem úgy értem hogy miért depressziósak az emberek, és a kérdésem nem egyenlő azzal, hogy felelőtlennek kell lenni és csak a mának élni.
18 éves korom óta egyedül élek és 22 éves korom óta magam tartom el magam, nem keresek sok pénzt és egyáltalán nem volt aranyéletem sérelmek és fájdalmak nélkül. A mindennapi, józan ésszel felesleges aggódásokról, a megalkudásról, az egyedülléttől való félelemről, az élet túl komoly felfogásáról beszélek. Amikor középosztálybeli emberek, mint csomó barátom és ismerősöm, nem tudja élvezni az életet ezek miatt.
válasza: válasza:Ez a "jó élet" duma sajnos nem mindenkinek adatik meg.
Az, hogy neked jó életed van még nem jelenti azt, hogy mindenkinek az van, és hogy akarná ezt csinálni, akár 80 évig is.
Habár az tény, hogy az emberbe bele van kódolva, hogy élni akar - túlélni!
Egyébként minden élő dolog a világon erre törekszik!
Feltehetően ezért van csak valóban egy életünk.
Gondolj bele mi van azzal aki háborús környezetben él, vagy üldözik, vagy az életére, a szerettei életére törnek - akiket prostitúcióra kényszerítenek, illetve olyan helyeken él, ahol mindennapos barát a jó öreg halál.
Gondolj ezekbe bele!
Vagy, ha valaki beteg - krónikus bajoktól szenved, netán halálos betegségben szenved.
Annak mindennap olyan, hogy holnap kinyitom-e még a szememet?
Borzalmas sorsok és életeke vannak.
Ergo nem mindenkinek van olyan élete mint neked!
Tehát az az illető, ha választhatna, hogy gyorsan és fájdalommentesen véget vet az életének, biztosan megtenné inkább, minthogy itt szenvedjen.
Ismertem olyan embereket, akiknek legnagyobb bajuk vaz volt, hogy fáj a torkuk, lázasak, stb.
Ez volt a pokol nekik.
Szóval hagyjuk ezt az egészet!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!