Túl "jó" vagyok. Ezzel lehet valamit kezdeni?

A tisztasségesek morális fölényben vannak, de a mai mocsok világban elvesznek, mert a surmóké a világ, ügyeskedni, helyezkedni, alamusziskodni, játszmázni kell, ezek az értékek

a morál, az udvariasság, a korrektség, a lojalitás a lúzerek jegye sajnos a 2000-es években...

talán ezért is írtja az emberiség önmagát, amikor írtja a környezetet

Ne változtass ezen. Lesznek, akik emiatt kihasználnak, beléd rúgnak és alábecsülnek. De még mindig inkább legyél tisztességes, mint egy aljas alak.

Inkább azon dolgozz, hogy ne dőlj be a rosszindulatú embereknek. Nehéz, de próbálj szelektálni, kivel állsz szóba.

Engem is jólneveltek de nekem az alap természetem sosem volt olyan amilyennek a szüleim teljesen szerették volna. Azonban úgy gondolom, hogy ha nem neveltek volna ennyire, akkor sokmindenben nem tartanék ott ahol.

Az én személyes véleményem az az, hogy magadnak kell kitapasztalnod, hogy mi az amiben te úgymond eltérnél a szüleid neveltetésétől és mi az amit hasznosnak tartasz.

Másfelől viszont az "azok haladnak az életben akik nem ilyenek" gondolat szerintem egy kicsit összetetebb. Alapvetően aki tudja azt, hogy mit szeretne de még ennél is lényegesebb az, hogy konkrétan tudja is azt, hogyan vagy milye úton fogja megvalósítani, az teljesen más aspektusba helyezi magát a személy cselekvését.

Olyan dolgokban amit nagyon akartam, abban nagyon beleáltam. Mondhatni ösztönösen jöttek, amiket jónak láttam a cél érdekében és talán szüleimnek nem lett volna úgy mond képe megcsinálni azt amit én a saját ügyeimben. Természetesen arra ügyeltem, hogy másnak kára ne legyen belőle vagy ne sértsek meg senkitsem.

Ez nem jóság, hanem az önállóság hiánya/birkaság. Hány éves vagy? Felnőtt vagy már?

Próbálj meg egy kicsit önálló lenni, saját döntéseket hozni, olyan dolgokban részt venni amik nem rosszak ugyan, viszont kívül esnek a komfortzónádon.

Mert nem az érvényesül az életben, aki bunkó, hanem az, aki aktív, mer cselekedni, tudja használni a saját agyát.

En is az vagyok es robotmunkám van amit becsülettel elvégzek.

És..csak rám van rámszállva a csopvez. Szünetem se lehet, be akar sarazni hogy rossz munkaero lógós lennék, én vagyok az egyetlen a cégnél aki mégcsak nem is ebédel, munkaköröm szerint a telephelyekre is ki kéne menni, oda se enged ki, ha fel kéne hivni vkit azt mondja ne én hivjam fel másik kollega(mintha telefonálni se tudnék)

Az egész cég vágja hogy rám van szállva. Neki az a baja hogy jol dolgozom ügyes vagyok megdicsért az igazgató stb, és nem bírja elviselni le akar nyomni.

Maradj olyan, amilyen vagy.

Én azt mondom, hogy nyugodtan lehet a másikat csesztetni, b*tatni, h*évé tenni, de az élet valamilyen módon visszaadja ezt neki, ezért nem érdemes megváltoztatni a(z elvileg) jó alaptermészetet azért, hogy ne legyünk a másik lábtörlője.

Csak azt hiszed magadról hogy jó ember vagy, pusztán azért mert nem vagy képes megvédeni magad és ezáltal másoknak ártani. Ez nem jó, ez gyengeség. Nem hozol meg semmilyen döntést, csak hagyod hogy lökjön az élet jobbra-balra. De nem rajtad múlik a dolog. Hogy lennél jó ha nincs beleszólásod mi történik? Nem vagy jó, morálisan semleges és gyenge vagy.

Tanulj meg kiállni magadért. Tedd rendbe magadban azt az oldalt ami a számodra negatívnak képzelt dolgokért felel.

Legyen az eszköztáradban az hogy másoknak ártani is tudsz. Majd döntsd el hogy nem használod csak nemes célra. Az a jó.