Netes ismerkedésnél miért ennyire nyomi sok ember?

Nagyon naív vagy kérdező.

A telefonszám privát dolog, mint a lakcím. Nem adom ki ityre-fittyre minden ismeretlennek. Ugyan letilthatom az illetőt, de mi akadálya lenne, hogy más számról felhívjon zaklatni? Vagy kiadja minden hülyének, aztán még én változtassak számot, mi? Hogyne...

Vedd figyelembe, hogy sokkal több aberrált férfi van a neten, mint nő.

Legfeljebb te kifogsz egy aranyásó vagy féltékeny nőt.

De el sem hiszed mennyi beteg állattal futottam már össze, akivel sokáig beszélgettünk, az első randi ígéretes volt, majd jött a fekete leves.

Könyvet írhatnék a hülyékről.

Szóval mi nők óvatosabbak vagyunk.

"az az oldschool hozzáállású vagyok, aki nem akar írogatni naphosszat feleslegesen"

Ez egyáltalán nem hangzik oldschoolnak. Aki oldschool, az rászánja az időt az ismerkedésre, és hajlandó belefeccölni az energiát, tehát igenis sokat írogatni, akkor is, ha tudja, hogy semmi se biztos, viszont szimpatikus neki a másik.

Aki azonnali eredményt akar, az inkább ilyen érzelmi inkontinensnek tűnik, mint a Z-generáció (tisztelet a kivételnek, kedves Z-sek :) ).

Érthető, hogy nem szívesen adja ki valaki a telefonszámát idegeneknek. Viszont jártam már úgy sajnos (nem is egyszer), hogy az illető hölgy nem adta ki a számát, megbeszéltünk egy talit, helyet, időpontot egyeztettünk. Én jóhiszeműen elmentem a talira, a hölgy pedig nem. Ez azért kellemetlen, mert feleslegesen rabolta az időmet (volt, hogy 50-60 km-ert is utaztam oda és vissza) és ezek után elég nehéz bizalommal hozzáállni a nőkhöz. Nem tudom, hogy az ilyen "szórakozásnak" mi értelme van, hacsak valaki esetleg nem akkora infantilis lelki nulla, hogy abban leli örömét, hogy pasikat átverhet a neten.

A személyes találkozóra szerintem van egy ésszerü tól-ig határ. Mondjuk ha 2 hónap chates beszélgetés után sem akar találkozni a hölgy, akkor azt el kell engedni... felnőttek vagyunk, ne szórakozzunk a mások idejével, életével.