Mégis honnan ered, hol gyökerezik és miért van még mindig jelen az a felfogás bizoonyos körökben, bizonyos férfiakban, hogy a nők csak tárgyak, csak arra valók hogy használják őket?

A patriarchátustól. Az őslakos törzsekben a nők nagy tiszteletnek örvendenek, elvégre ők azok akik a fennmaradást garantálják (vannak matriarchális szervezetűek is, bár ritkák).

A nők elnyomása és tárgyiasítása sokkal inkább a civilizációhoz köthető, leginkább a nyugati, keresztény kultúrkörhöz, ami a férfikultúrán - fizikai erő, hatalom tisztelete - alapul. A nő ezekkel szemben ellenpólusként, másodrendűként jelenik meg. Ez jelenik meg napjainkban akár a munkakultúrában is, ahol az előrejutásért való küzdelem, a nagy teherbírás, hajtás, magunkba való bezárkózás a jellemző az előléptetés érdekében. Ebbe egyébként az ide becsatlakozó nők is beállnak, ők is átveszik ezt.

Nem azt mondom, hogy ezeknek az elveknek az elvetése szükséges, hiszen sok közülük elismerésre méltó, az emberi túlélés szempontjából előnyös, fontos tulajdonság. Inkább azt, hogy ez a kultúra sokszor a bezárkózáshoz vezet (sok stresszbetegség, egészségtelen érzelmi élet, kommunikáció hiánya és az emberi kapcsolatok megromlása), ami a jelenlegi mentális állapotunkban (és egyébként az előző generációkében is megjelenik). Inkább az lenne a megfelelő, ha a nők és a női erények, gyengédség, megértés, kompromisszumkészség is felemelkednének olyan fontosságra mint a férfiak, és egyenlőség lenne.

(És igen, ez feminista duma, de amúgy meg az egyenjogúság az csak szimpla demokrácia.)