Mennyire vagy híve a katonaságnál alkalmazott "nyomjuk le erőből" felfogásnak?

Bár nem vagyok az erő és az erőszak híve, de ha nagyon felbosszantanak (több ilyenre is volt már példa), akkor képes vagyok a hajat is leordítani a fejéről a bunkó baromnak.

És egyre többször élem át, hogy nem tudom higgadtan lereagálni, ha a büdösbunkó a képembe ordít, én akkor válaszul háromszoros hangerővel üvöltön le. Az anyjával ordítozzon.

Én viszonylag báránylelkű, türelmes ember van, de ha betelik az az utolsó csepp, akkor ott kő kövön nem marad..

Voltam katona, helyesebben volt rajtam katona ruha!!!!

Pénteken vonultunk be, szombat aklimatizálódtunk, vasárnap reggelinél kérdés: "Ki tud vasalni?" Jelentkeztem, vagy 80 köpenyt kellett kivasalni! Hétfőn a vezérkar megy, az újonc kivasalta a köpenyeket!!! Ha ezután bármire jelentkeztem: "Maga már végzett!!!"

A harmadik harmadban már mehettem önként krumplit pucolni!! Mondtam nem géppel, késsel, így a krumplifogyasztás harmadára csökkent, annyi mégis volt, hogy egy 5 literes sült zsírt kaptam az egyik oviban és főtt krumplival jót ettünk. Aztán utánanéztek, mire ez a változás, mindenki

jelentkezett krumplipucolásra!!!!!!

Nem teszek ilyet. Nincs is értelme.

Munkában van olyan, hogy én döntök, de nem azért, mert lenyomom a másikat, hanem mert az én felelősségem. Illetve, ha nem csak az én döntésem, akkor szoktak rám hallgatni. Hülyeségeket nem szoktam beszélni. Én is hallgatok másokra.

Családi program kapcsán meg még nagyobb baromság. Elmegyünk valahova, amihez én ragaszkodtam, de a másik a háta közepére se kívánja? Sok értelme lenne. Annyira azért nem különbözünk, hogy ne találjuk mindkettőnknek megfelelő programokat, utazásokat, stb. Meg nem is kötelező mindent együtt csinálni.

A katonaságánál meg nem dominancia van, hanem hierarchia.

Ami a katonságnál megy az vicc.

Ettől függetlenül, ritkán, de előfordul, hogy erőből kell átnyomnom valamit. Nem szeretem, igyekszem kerülni, de van ilyen

5: Családi helyzetben az dönt, aki ért hozzá. Én tuti nem döntenék autóról, a férjem meg ne döntsön mosógépről :D

Sok mindennek meg már megvan a kialakult rendje. Gyerek meg nem katona, de azért nem is kell mindent ráhagyni.

Az nem jó, ha mindig egy valaki dönt, abból válás lesz, vagy nagyon boldogtalan élet.

A munkahelyen az újoncokat jobb az elején elrendezni hogy hol a helyük, és hát meg is teszem, de rájuk való tekintettel.

Pl: Nincs teló munkaidő alatt, csak ha hívja valaki.

Ha egy adott feladattal megbízom, nyugodtan szóljon ha nem ért hozzá, és nem csesztetem.

De a kivagyok stílust aki a többi munkatársának is beszól, nem tűröm el, ez van, lehet tovább lépni.