Szerintetek 38 évesen érdemes változtatni? Vagy érjem be azzal amim van?

Saját példát nem, de az anyukámét leírom. Ő kb 47 volt, mikor elvált egy 35 éves házasságból az apámtól. Nem szerették egymást. Nem voltak fontosak egymásnak. Csakis a kényelem tartotta őket össze.

Egyszer, még 3 évvel ez előtt, nyáron anyám kiment Koreába tepjesen egyedül egy hétre. Miután hazajött, teljesen megváltozott. Új dolgokat kezdett tanulni, új munkát keresett. Elvált és elköltözött. Azóta új háza van, új párja, aki szereti, és úgy éli az életét, ahogy még sosem. Boldog. Nem úgy, mint eddig.

Úgy gondolom, ha neki sikerült, másnak is sikerülhet. Ebben egyedül az a legtrükkösebb, hogy mikor és hol tör rád az a "Pálfordulás", ami változtatásra ösztönöz.

Nehéz kérdés, sajnos nem én vagyok az a példa, aki "meglépte".

Szívesen meglépném a nagy váltást, de gyáva vagyok hozzá, vagy nem is tudom, minek nevezzem magam.

Hezitálok a biztos pocsolya és az új élet között, ami nem tudom, mit hozna.

Számomra az anyagi bizonytalanság a visszatartó erő.

Kíváncsian várom a válaszokat, hátha én is választ kapok. :)

"A házasságomban nem érzem azt, hogy fontos lennék és a munkahelyemen sem vagyok megbecsülve. Úgy érzem mindenhol csak egy mellékszereplő vagyok."

1. Beszéltél a pároddal a problémádról őszintén?

2. Miért nem állsz ki magadért?

3. Miért vagy a munkahelyeden mellékszereplő?

4. Ki tehet arról, hogy így bánnak veled? (Ha nem állsz ki magadért, ez a követelménye.)

5. Miért nem szereted saját magadat?

6. Miért nem becsülöd magad?

7. Mit akarsz az élettől?

8. Te mit teszel azért, hogy boldog legyél?

Olyat nem ismerek, aki a kapcsolatát és a munkáját is egyszerre feladta volna és sikeres lett volna.

Azt gondolom, hogy ez túl sok egyszerre, ez minden jó érzésű embert külön-külön is megviselne, akár annyira, hogy nehezen tudna talpra állni.

Tudok olyat, hogy egy házaspár drasztikusan változtatott az életén (bár az anyagiak rendben voltak), és jobban érzik magukat lelkileg.