Tapasztalt valaki olyat, hogy egy ember személyisége már felnőttként drasztikusan, szó szerint totálisan megváltozik, és kb. semmiben sem hasonlít arra, aki egykoron volt? Mi tud ilyet kiváltani, amikor elvileg a személyiség már gyerekként adott?
Itt most nem ilyen apróságokról beszélek, hogy valaki zárkózottabb lesz, vagy felnőttként bulisabb, extrovertáltabb, hanem amikor valaki szinte teljesen kicserélődik. Unokatestvérem sokáig maga volt az empátia, Teréz anyunak hívták még a barátai is, hihetetlenül megbocsátó, kissé hiszékeny jellem volt. Az elmúlt években azonban a legnagyobb embergyűlölő lett, akit valaha ismertem, nagyon durva kommenteket látok tőle face-n, kivágott egy csomó embert az életéből, az empátia meg szinte teljesen eltűnt belőle. Családi talikon tartja magát, ő az a típus, akiről kívülálló meg nem mondaná, de szerintem még a szülei se (hozzájuk se kötődik igazán). Nem lelkizik, amikor egyszer megkérdeztem tőle csak annyit válaszolt, hogy nézzek körbe az
emberek közt, ott a válasz mindenre, illetve sok családi sz.r is történt náluk. Azért lep csak meg, mert ennyire drasztikusan még senkinél sem láttam ilyet, higgyétek el, ő nem csak egy szimplán kiábrándult, zárkózottabb ember. Létezik, hogy valakinek a teljes személyisége kicserélődik?
Pont arra való a pszichológus, hogy a személyiség torzulását javítsa. Szóval pszichológus biztos nem mond olyat, hogy gyerekként adott lenne a személyiség. Pont akkor mész végig a személyiségfejlődésen, akkor alakul ki. De felnőtt korban is bármikor történhet valami amitől torzul, vagy egy nagyobb trauma hatására akár létrejöhetnek új személyiségeid is. Disszociatív személyiségzavar kb. ez. Nem bír feldolgozni az ember egy nagy traumát, ezért létrehoz új személyiségeket.
Persze ez egy sokkal összetettebb téma, a tudomány pedig folyamatosan fejlődik, változik... Mint ahogy egy ember személyisége is formálódik élete végéig.
Az embert ingerek érik, megél, tapasztal dolgokat, amik hatással vannak rá, kisebb, nagyobb mértékben. Traumákat szed össze, új emberek, új helyzetek fejlesztik, vagy megtörik őt, vagy "minimum" formálják.
Az élet arról szól, hogy fejlődünk, tanulunk, tapasztalunk, időnként elbukunk, de mégis felállunk. Kis túlzással egy helyben állnánk, ha nem fejlődnénk útközben (=az élet alatt). A fejlődés pedig történhet pozitív és negatív irányba is.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!