A karrierista, torteto ismeroseiteknek boldog elete van?

igen, boldog életem van.

Rajtam kívül nincs már törtető ismerősöm, a többség megelégedett/megelégszik a langyos híg f*ostengerrel, és még örül is hogy lubickolhat benne.

Én vagyok ez az ismerős. :))

Ami azt illeti, boldog vagyok. Folyamatosan tanulok, fejlesztem magam és sikerül egyre előrébb jutnom a karrieremben, ami az életszínvonalamon is meglátszik.

A munkában többször kapok elismerést, a szabadságomat meg két tengerparton, és egy egyhetes hegymászó túrán töltöm/töltöttem idén.

Ugyanakkor kétségtelen, hogy sok ismerősöm van, aki kevesebbet dolgozik, így kevesebb pénze és lehetősége van, de ugyanannyira boldog és megelégedett, mint én. Néha én irigylem őket a szabadidejük miatt, néha ők irigyelnek engem, de a nap végén mindannyian jól érezzük magunkat.

Szóval nem hiszem azt, hogy ez az egyetlen út a boldogsághoz. :)

Az ilyen ismerőseim mind boldogok, mert a karrierista és törtető szemléletüknek van eredménye, új építésű családi ház, lakás jó helyen, szép feleség, gyerek.

Ilyen haverom azt mondja, most nem akar sokat költeni ezért csak 3-4 napra ugrana el a Dolomitokba. Én ha nem akarok költeni akkor otthon várom a következő havi fizetést :D

Annak látszanak. Ha őket ez boldogítja, lelkük rajta. Csak csendben kérdem; mi lesz, ha felérnek a csúcsra? Meg nem állhatnak, mert az maga a halál. Haladni viszont csak lefelé tudnak.

"Szomorú ember az, aki felért a csúcsra, mert lefelé vezet annak minden útja."

Kényszerhelyzetben vannak, egyre újabb és újabb csúcsokra törnek.