Fixen el t udjátok különíteni, mit szerettek és mit csak megszoktatok?

Én éltem egyedül is hosszú évekig és kapcsolatban is még hosszabb évekig. Mindkettőben van jó és kevésbé jó és nagyjából mindent meg lehet szokni.

Ha együtt élnél valakivel, akkor is lennének olyan pillanataid, hogy de jó lenne egyedül élni 😀

Ha másra is kiterjesztem nem csak kapcsolatra nálam a megszokás az ami kotelező pl munkába járás(mégha fás erdős sétálóparkos is esetleg akkor is csak azért járok arra mert munka, ha nem ott dolgoznèk nem mennék arra hiába über szép a hajnali pirkadat is ott), vagy ha a párommal kell járni olyan progikra amikre nelkule nem mennék(pl fánkozás hajóval, motorostalálkozó, autoversenyek vagy gyorsulásik, vagy rokonokkal bogrács, stb, igaz hogy haverok barátok bnők rokonok, társaság kacagás meg minden, de magamtol eszem ágában se lenne menni ilyenekre), vagy akár az otthoni házmunka is.

Ami kötelező elvárt alap akár a smink is az nálam soha nem jelengi azt hogy szeretem. Hanem alap rutin vagy megszokás.

Nem tudok szeretni olyan dolgokat ami kimondva vagy kimondatlan kötelező elvárás.

Én remekül tudom, mit szeretek és mit szoktam meg.

Én a szüleimmel élek, nincs párom.

Autista vagyok, és számomra a megszokott dolgok a legfontosabbak. Minden napnak van saját ritmusa, és ez engem megnyugtat.

Persze, ha lenne valakim, ha együtt élnék valakivel, akkor szintén törekednék erre a napi ritmusra, ami nekem biztonságot nyújt.

Én azon kevesek közé tartozom, akik nem szeretik a megszokott dolgokat. Semmit sem csinálok megszokásból, hanem azért mert szeretem. Pl minden reggel kávéval kezdek mert imádom a kávét és szeretem így indítani a napot, de nem pánikolok be ha ez nem így alakul, rugalmas vagyok és nem vagyok a szokásaim rabja. Szeretem a változatosságot és könnyen kilépek a komfort zónámból sőt nekem az is folyamatosan változik. Az autistáknak biztonságot ad a megszokott napirend, nálam ez a spektrum másik vége én inkább ideges leszek a megszokottságtól.

Szerintem te is el tudod különíteni, hogy mi a megszokott és mi szeretett számodra. A különbség köztünk annyi, hogy te jobban elfogadod a megszokott dolgokat míg én azonnal változtatni akarok, te nehezebben lépsz ki a komfort zónádból, míg én állandóan azt teszem.

Mivel feltetted ezt a kérdést, úgy gondolom, szeretnél ezen változtatni. Nekem az lenne a véleményem, hogy próbálj meg apró lépésekkel minél többször kilépni a komfort zónádból, különböző területeken. Így haladhatsz egy kicsit nyitottabb, rugalmasabb élet felé. Akkor egyre kevesebb megszokás lesz és egyre több örömet okozó tevékenység.