Azért vagytok ott, ahol, azért csináltok dolgokat, mert szeretitek, vagy megszoktátok?

Többnyire megszokás. Hosszú évek után nem igényel pl. ugyanaz a munka túl sok gondolkodást.

De mindenbe bele lehet fásulni rettenetesen. Idővel muszáj változtatni ha lehetséges.

1.5 éve vagyok a munkahelyemen.

Egyetemet még nem fejeztem be, de már most utálom az egészet :(. 15 éves koromóta dolgozok, sajnos mindig elment valamire, kezdetek óta létfentartásra :(.

Nem, nem telefonra meg luxus dolgokra, nem is nyaralásra. 30 ezres telefonom van, bőven elég nekem.

24 éves vagyok, de sokszor úgy érzem elfáradtam, de tudom ez hiba, mert ez csak az elmúlt 8 év eredménye, amit megszenvedtem, mert már nagyon jó helyen vagyok

karrierem szempontjából, csak sokszor azt érzem, hogy minek élni.. Ennyi gürizni és semmi előrehaladás. Persze majd most lesz, csak elfáradtam pont mikor révbe értem. Pld 2x kaptam fiezetésemelést elmúlt 1 évben, nyáron kapok majd mégegyszer, így anyagilag már gyógyulgatok, elég pocsék családból jövök. Senkinek semmi érzéke a pénzhez a családhoz, én meg már régen tanulok ezekről is.

Nah mindegy összevissza írok, néha úgy érzem a helyemen vagyok, de sokszor elfáradok, olyankor sajnos csak a pénz motivál, hogy ennyit nagyon nehezen keresnék más munkával és jóval többet is kéne gürizni érte. 24F

Ez eléggé elgondolkodtató kérdés, de azt hiszem, nekem inkább a megszokásból van több, mint a másikból. Eléggé jelen van a fásultság érzése, szóval nem lepődöm meg ezen túlzottan.

Privát kapcsolataim aligha vannak (szüleim, de velük elég hullámvölgyes a dolog, rajtuk kívül van pár közelebbi ismerős, akikkel pár havonta van csak kontakt, meg két barát, de egyikükkel csakis a netes kapcsolattartás maradt), a lakókörnyezetem nagyon nem szeretem, hiába lehetne rosszabb is. Viszont a tevékenységek nagyját, szerencsére, azért végzem, mert azokat szeretem.