A britek és az amerikaiak nagyon mások?

Nagyon.

Máshogy beszélnek, más szavakat használnak ugyan arra a fogalomra.

Gyakorlatilag egy teljesen más kultúra.

Szerintem ég és föld a két kultúra. Én Angliában éltem 2 évig, USAban többször jártam, keleti és nyugati parton is és 20 évet dolgoztam (még most is) vegyes csapatban ahol amcsik és britek is vannak (brit már nem, nemrég nyugdíjba ment az utolsó). USAban egy amerikai jóbarátomnál is laktam több hétig.

Általánosból 4 évet amerikai suliba jártam (nem USAban) és kiskorom óta beszélek anyanyelvi szinten angolul. Csak azért írom ezt le hogy látszódjon mire alapozom amit mondok.

Eleve a nyelv is sok ponton különbözik, nem csak a kiejtés és a helyesírás (litre-liter, colour-color, -ise/-ize stb) hanem a szóhasználat is. Olyan szavakat használ az egyik ami a másiknak idegen, mást jelent, félreérthető vagy vicces (pl pants-underwear-trousers keveredés, chips-crisps-fries, vacation-holiday, rubber-eraser-condom stb). De ez még hagyján, ez még mindig minimális különbség.

Azt írod a gyökerek azonosak. Szerintem nagyon nem. A brit társadalom mindig is erősen hierarchikus volt, arisztokráciával, monarchiával, több ezer éves történelemmel, hagyományokkal, szokásokkal amik máig jelen vannak a kultúrában. Még nem olyan rég nagyon fontos volt a származás is, az hogy ki milyen családból való, sokszor fontosabb volt mint az ember képességei, elért eredményei.

Az Amerikába vándorolt telepesek többnyire ennek a hierarchiának a legaljáról jöttek, a kalandvágyó nincstelenek akik a saját földterület megszerzéséről álmodtak. Ez Angliában szinte lehetetlen volt, hiszen csak örökölni lehetett, venni max csak aranyáron. USAban ingyen lehetett rengeteg földhöz jutni! Ráadásul akik odaértek, teljesen magukra voltak utalva az elemekkel és a bennszülöttekkel szemben. Totál más szemlélettel indult az egész kultúra. Ez máig érezhető. Nem ment meg az állam, teljesen magadért felelsz, ez látszik a fegyverviselési szabályokban, az egészségügyön/nyugdíjrendszeren, szólásszabadságban, munkajogban, az egész kultúrán.

pl: Anglia: NHS ingyenes orvosi ellátás, állami nyugdíj, munkahelyen ha jól emlékszem min 4 hét fizetett szabi, 1 év gyes, min 1 hó felmondási idő, stb.

USA ezzel szemben:

Ha nincs biztosításod, és ellátnak, a házad is rámehet. Ez még biztosítás mellett is előfordulhat! Állami nyugdíj nincs. Magánnyugdíjpénztár a te felelősséged. Ha nem fizetsz bele magadtól (vagy ha tönkremegy a cég) akkor ugrott a nyugdíjad. Láttam 80 feletti bácsit is dolgozni mekiben, nem ritkaság. Fizetett szabadság teljesen opcionális. Alja munkáknál általában egy nap sem jár! Fizetett szabi csak a spéci állásokkal jár ha a cég a jó szakembereket ezzel magához akarja édesgetni.

"Gyes" max 3 hónap jár, de a cégtől függ hogy fizetett-e, mert nem kötelesek fizetni. Gyakorlatilag a "gyes" ott annyit jelent hogy ha szülés miatt nem mész be dolgozni, csak 3 hónap után rúghatnak ki.

Egyébként felmondási idő nem létezik. Ahogy kiejtik a szájukon hogy ki vagy rúgva, egy percen belül az utcán lehetsz a cuccaiddal és az addig a percig kiszámított részfizuddal a kezedben és csá.

Ezek miatt az amcsik igazi munkamániások! Gyakorlatilag a munkájukért élnek, a munkahelyük az identitásuk részét képezi, az első kérdés kb ismerkedésnél hogy mivel foglalkozol, hol dolgozol.

Ezzel szemben az angolok sokkal easy goingabbak, azért dolgoznak hogy éljenek, nem fordítva, ahogy a klisé mondja.

Az amcsik a túlélésért küzdöttek kezdettől fogva, a természetben mindegy hogy arisztokrata vagy, ugyanúgy megmar a csörgőkígyó meg ugyanúgy szomjan halsz a sivatagban. Ezért ott a származás nem számít. Nagyon bele van égve a köztudatban hogy ha keményen dolgozol, ügyes és kitartó vagy, akkor mindegy ki vagy, sikeres és gazdag és elfogadott lehetsz. Angliában meg hát ugye arisztokrácia, lordok háza, stb. Lehetsz gazdagabb a királynál, de akkor is mindig az alattvalója leszel.

Vagy lehetsz bármilyen befolyásos vagy gazdag vagy rátermett, akkor is a lord hülye fia kerül a felsőházba.

Mindkét nép kedves és barátságos, de az amcsik nekem sokkal őszintébbeknek tűnnek, vagy legalábbis az együttműködés és a barátkozás a célja, míg a britekben van valami negatív hátsó érzelem vagy szándék. Nem tudom pontosan megfogalmazni, de úgy kedvesek, mintha háttérben lenéznének, mintha a kedvesség tettetett lenne. Ez talán lehet abból hogy nem lehetett beszólni a feletted állóknak sosem, míg amcsiban max kirúgásig kellett mosolyogni a főnöknek meg a vevőknek. Nem tudom. De az biztos hogy teljesen más stílusban kedvesek. USAban tettben is segítőkészek az emberek, UKben meg inkább csak szóban.

Most így hirtelen befejezném mert bár szerintem oldalakon keresztül tudnám vesézni ezt, de így is több időt töltöttem ezzel a válasszal mint szerettem volna. Remélem azért hasznos volt valamennyire.