Az min múlik, hogy valaki meg tud-e maradni embernek szülés után, vagy onnantól már kizárólag anyuka módban üzemel tovább?

A támogató környezet függvénye.

Beállítottság kérdése. Nővérem csak a gyerekekről beszél, de őt azelőtt sem érdekelte nagyon a világ. Nemis voltak hobbijai, csak otthon tévéztek mindig a férjével. Én ettől 2 nap után begolyóznék, nekem kellenek az ingerek, programok, a mozgás, szellemi tevékenységek, utazások stb. Én már a gyerekvállalás gondolatától is viszolygok (többek között ezért is), ő meg erre született. Nem vagyunk egyformák, ennyi.

Környezet, érzelmi intelligencia, személyiség. Átáll a szülő nő agya, ha akarod, ha nem. Sőt, hülyébbek is lesznek. A gyerekre kell koncentrálni teljesen, és nagyon nehéz emellett felnőtt életet is élni, a felnőtt igényeket is kielégíteni (mind saját, mind házastársi, mind baráti kör felé)! Ahogy a gyerek cseperedik, úgy kéne/lehet szépen fokozatosan visszakapni önmagunkat, hogy karrier, női-, házastársi szerepekben, barátként és anyaként is tudjunk funkcionálni. Elég összetett dolog.

Szerintem sokban függ attól is, hogy előtte milyen volt.

Vallásfan-e; elvakult Fideszes-e; a család többi része mennyire pulyamániás-nagycsaládos-mániás; bír-e magával és tud a biológiai vágynak "NEM!"-et is parancsolni?

Mennyire marad magára a gyerekkel.

Szerintem attól, hogy a gyerek előtt volt-e hobbija, más életcéljai, szereti-e a munkáját, ilyesmik. Én azt vettem észre, hogy azok lesznek a tipikus momzillák, akik a gyereken kívül semmit nem tudnak felmutatni, nem érdekli őket semmi és az átlagnál butábbak. Aki nem ilyen, az ha be is szűkül pár évre amíg kicsi a gyereke, utána szép lassan visszaáll amikor már újra dolgozik, van ideje visszatérni a hobbijaihoz stb.

Gyerekfelügyelet függvénye.