Az ember hogy tudja feldolgozni, ha igazságtalanság, megaláztatás éri az életben és el van átkozva a sorsa?

Az élet nem igazságos senkivel sem, de mindenki más mértékben szembesül ezzel az életében. A legszebb, leggazdagabb emberek többsége is boldogtalanul hal meg, legtöbbjük bedrogozva, teljesen szétcsúszva. Én pl. ezt nagyon nem irigylem. Inkább legyen szerényebb életem, de tudjak örülni az apró dolgoknak is, mint pl. esténként kiülni a kertbe és nézni a madarakat, állatokat, akik ide tévednek a kertünkbe és csodálni őket.

Írom ezt úgy, hogy volt egy alkoholista, agresszív apám, aki tönkretette a gyerekkorunkat, illetve egy rokonom, aki hat éves koromban molesztált. De sorolhatnám, hogy mik történtek még, de igyekszem nem ezekre fókuszálni, mert a hátralévő életemet szeretném a lehetőségekhez képest boldogan leélni.

Nem dolgozom fel.hanem félre van rakva. Tehetetlenség miatt.

Akár egy munkahelyi mobbing kiközösítés vmi előző cégnél. És még azokat nevezik ki vezetőnek is a végén meg ezek.

Vagy amikor az exem jaratott le a haverjai előtt, vagy nem tudtam megvédeni magam a gúnyolódásoktól,

És ezek volt munkatásak exek plusz haverjai szemében mai napig is egy utolsó senki csicska vagyok.

Vagy pl neten vannak fent rólam anyagok amiket még a rendőrség se tudott leszedni!

Igazábol nem tudok ezzel ezekkel mit kezdeni tehetetlenség miatt. Csak azt tudom hogy nem ezen agyalok lefekvéskor, nem triggerelem magam, hanem agyalok azon pl hogyan fizetem ki a lakbért, vagy pl egy ujabb nyelvvizsgával talán van esélyem többet keresni vagy hogyan rázzak le egy zaklató szomszédot, vagy egy bántalmazó exet, meg stb.

A jelenben is annyi sz.r van mint a múltban. A múlt problémáot ugyse tudom átírni megoldani. A jelennel meg talán tudok mit kezdeni.