Hogyan szabaduljak ettől az igazságtalanság érzéstől?

Komolyan kitölti az egész napomat ha történik valami ilyesmi... Úgy érzem soha nem múlik el és tehetetlen vagyok.

Vannak emberek, akiknek egyszerűen mindent elnéznek. Lehet egyszer úgy volt, hogy szóltak neki, hogy ne csináljon olyan dolgokat amikkel megbánt embereket de folytatta és ezért már elengedték és jelenleg mindent elnéznek nekik.

Van aki naponta bánthatja a párját és a párja mégis vele marad és szereti. Én egyszer jártam egy sráccal 2 hónapot, mondtam valamit viccből a barátaim előtt, majd emiatt szakított. Ez egy kis hiba volt szerintem, meg sem akarta érteni, hogy viccelődtem. De voltak persze hosszabb kapcsolataim és több hibám, ott ha nem is egyből de egy idő után szakítottak velem. Ez persze oké, de én töredékét követtem el, mint más, mással meg együtt maradnak örökre.

Engem nem szeret a családom szimplán azért mert nem olyan vagyok mint amit elvárnak, de nem vagyok bunkó meg nem csinálok olyan dolgokat amikkel másoknak ártok, de magamnak se, max tanulok a hibámból. Más meg kikészíti a családját és mégse fordulnak el tőle, mindig első szóra ugranak neki, én meg anyámmal nem is beszélek és őt nem is hatja ez meg, a többiek se ugranának ha bajom lenne.

Ez csak pár példa de tényleg azt veszem észre hogy van aki sokkal szerethetőbb és bármit megtehet mindenki szeretni fogja, nekem meg ezt dobta a gép hogy én nem vagyok eléggé szerethető max ideiglenesen és apró hibák után is elfordulnak tőlem, nekem minden mondatomra és lépésemre vigyáznom kell, más meg úgy él ahogy akar, neki elnézik nekem nem.