Miért vannak diákok, akik úgy gondolják, hogy a legtöbb tantárgyból a legtöbb anyag teljesen felesleges, sőt, utálják a matekot, törit stb.?

A jelenlegi tananyag nincs “lezanzásítva” óráról órára pörgetik a tanárok tovább az anyagot.

Ketőt pislog a diák és már másik évszázadban járnak mondjuk történelemből. Egy lassúbb gyereknek ez problémát jelenthet. Ha megnézed egy osztályban max 3 kiváló képességű van, akik tökéletesen tartják a lépést, máskülönben mindig mindenből 5-ös osztály átlagnak kellene lennie. Még mindig könnyebb 3-4 tehetséget kiemelni, de egy biztosabb alap tudást adni, mindenki számára, mint átvágtázni a tananyagon, amibe még így sem szokott beleférni minden ami a leírtak szerint kötelező.

Gondolj bele mit él át az a tanár, aki szeretne mindent megtanítani és nap mint nap azon görcsöl hogyan tudja leggyorsabban ledarálni. Ilyenkor túl sok kérdésnek a következő órákon nincs helye, a hézagok miatt egyre nehezebb tanulni.

Nem jobb lenne, ha a gyorsaság helyett lenne idő minőségi tartalomra?

A hiányosságok pótlása is elrabolja azt az időt, ami helyett a saját tehetségét bontakoztathatná ki az illető. És miféle hiányosságok? Gyökszámítás? Tegye fel a kezét akinek bármihez is szükséges ismeret volt ez. Egyezerűbb: szögek számítása. Minek? A fizikán belül is a képletek magolása életem legnagyobb időpazarlása volt.A kémiai számításokról meg ne is beszéljünk. A világ legfeleslegesebb dolga.

Szerintem az általános iskolában még egyik tantárgy se felesleges, mert megadja az alapműveltséget, és így is csak nagyon felületesen tanulnak dolgokról, ez igaz a kémiára is meg a történelemre is. Teljesen befogadható az az anyagmennyiség, ami általánosban van. És ennyi elméleti tudás kell is mindenkinek, még ha nem is lesz szüksége rá felnőttként a valós élet minden egyes munkanapján.

Középiskolában már fontosabbnak tartanám, hogy jobban az életre készítsen fel az iskola, de a gyakorlatban kivitelezhetetlennek tartom. Mert mindenkinek másra lesz szüksége az életben, más ember, más körülmények, más helyzetek, mindenre nem készíthetnek fel mindenkit. Másrészt hogyan? Kik készítsenek fel? Bejönnek mindenféle öreg nénik és bácsik (idősődő tanárok), ahogy előbb írta valaki, és mindenféléről mesélnek (kémia, történelem, földrajzt), ez valóban elavultnak hangzik a mai világban, de helyette ugyanezek az idősödő tanárok tudnának csak bejönni, és éveken át mesélnének a tudatos családtervezésről meg a helyes pénzügyi döntésekről, na ez se lenne sokkal jobb.

Meg persze jó lenne, ha mindenki választhatna, hogy azt tanulja, ami érdekli, de honnan tudja bármelyik fiatal, hogy 2 hét, 2 hónap vagy 2 év múlva is érdekli-e és azt fogja-e fontosnak tartani. Nem biztos, hogy 15-16 évesekre ennyire rábíznám, hogy amihez van kedve, csak azt kelljen tanulnia, kell egy minimális tudásmennyiség, amit mindenkinek illene tudnia. Választani azon felül lehet most is (fakultáció, szakképzésben meg szakirány/ágazaton belül). Persze, a másodfokú egyenlet a középiskolásoknak nem tetszik, mert minek, de az is unalmas lenne, ha elsőtől tizenkettedikig minden matekórán csak összeadni meg szorozni kellene.

Aki meg annyira feleslegesnek tartja a sok elméleti tudományt, az meg úgyis három éves szakképzésbe megy.

#33

"helyette ugyanezek az idősödő tanárok tudnának csak bejönni, és éveken át mesélnének a tudatos családtervezésről meg a helyes pénzügyi döntésekről, na ez se lenne sokkal jobb."

Igen, én ezért mondom, hogy az egész oktatási rendszer elavult.

Én pl. az általános iskola első négy évében azt csinálnám, hogy a tanév fele tanulás lenne, a másik fele pedig arról szólna, hogy elvisszük a gyerekeket különböző cégekhez, üzemekbe, műhelyekbe, hogy lássák, mivel foglalkoznak a felnőttek.

És ott gyakorlatias beszélgetés keretében meg lehetne mutatni nekik, hogy egy gépészmérnök hogyan használja a fizikát, vagy egy informatikus az informatikát.

Így látnák a gyerekek, hogy miért kell megtanulni a fizikát, és ha megtetszik nekik valamelyik szakirány, akkor lenne motivációjuk megtanulni a hozzá tartozó tananyagot. Nem mellesleg sokkal kevesebb olyan gyerek lenne, aki még egyetem előtt sem tudja, hogy mi szeretne lenni, így nem kényszerből menne egy-egy szakra, hanem azért, mert tényleg érdekli.

#34

Te is elköveted azt a hibát, hogy csak magadból indulsz ki. Oké, hogy te szeretsz tanulni, de nem te vagy a nagy átlag.

Most ez olyan dolog, hogy én 15 évesen tudtam olyan programot írni, amivel anyám le tudta ellenőrizni, hogy a bérpapírján szereplő számok helyesek voltak-e. Szerinted ez alapján reális elvárás lenne-e, hogy minden 15 éves tudjon ilyen programot írni? Hát nyilván nem.

"Gyökszámítás? Rögtön fizika: hogy a fenébe tudna valaki egyenletesen gyorsuló mozgás esetén időt számolni az út és a gyorsulás ismeretében, ha nem ismeri a gyökvonást? Hogy tudnál megoldani egy másodfokú egyenletet?"

Kapaszkodj meg, elárulok egy titkot: az egyetemen kívül senki nem számolgat ilyesmit. Megtanulni megtanulják ugyan, mert a tananyag része, de nem számolnak vele.

Mint ahogy én sem váltok át kettes számrendszerből tízesbe papíron, pedig informatikus vagyok. Ha nagy ritkán át is kell váltani, akkor átváltom számológéppel.

És alhálózati maszkot sem számolgatok fejben, mert van rá alkalmazás.

És ha nyilvános kulcsú titkosítással dolgozok, akkor sem foglalkozok a modulo aritmetikával, de még a prímszámokkal sem, pedig ezek képezik az alapját.

A való életben senki nem pöcsmörög számolgatásokkal, egyrészt mert elvenné az időt értékesebb feladatok elől, másrészt nagy a hibázási lehetőség.

"Nem képzelheted, hogy a professzor majd ezzel kezdi az egyetemi képzést, hogy tanuljuk meg a gyökvonást, a másodfokú egyenletet megoldását, meg a szögek kiszámítását..."

Teljes mértékben el tudom képzelni, már csak azért is, mert sok olyasmi van, ami régen még nem volt a tananyag része, manapság pedig az - vagy éppen fordítva. Legfeljebb egy fél évvel hosszabb lenne a szak, nagy ügy.