Van itt olyan, aki szintén megunta az állandó jópofizást?

Igen.

Azóta mások 'idegbetegnek' gondolnak, mert lett annyi önbizalmam éd az egóm is felhízott annyira, hogy bárkivel leállok vitázni...

Eredmény --> Teljes egyedüllét.

Sajnos az élethez társul a maszk viselés :/.

25F

Bár kimondottan a jópofizás sosem volt szokásom, arra viszont mindig nagyon figyeltem, hogy a véleményem úgy tálaljam, hogy abból ne legyen konfliktus, sértődés. A tartalmán nem, de a megfogalmazáson változtattam. Egy ideje azonban fel is hagytam ezzel, bele is fáradtam, meg rá kellett jönnöm, ha valaki megsértődik valamin, az nem feltétlenül az én hibám, illetve ezt nem is lehet mindig kikerülni.

Félig-meddig idetartozik, hogy régen konfliktuskerülő voltam. Önbizalmam sem volt a helyén, tartottam is valamelyest az ilyesfajta szituációktól, meg azok következményeitől. Aztán megelégeltem egy-két dolgot, azóta már sokkal jobban ki tudok magamért állni, bár még bőven van hová fejlődni.

Azt untam meg, hogy állandóan szerepet kell játszanom. Kedvesnek kell lennem mindenkihez. Hallgatnom kell az emberek hülyeségeit.

Nem szeretem a gyerekeket. Kedvesnek kell lennem hozzájuk. A gonosz emberekhez a munkahelyen kedvesnek kell lennem, hogy beilleszkedjek.

Legszívesebben ki sem jönnék a házból.

Igen, de én túltoltam, mert rideg lettem sokakkal szemben.

Alig van bennem kedvesség.

#9 teljes mértékben igazad van.

Egyszerűen a gonoszságot nehezen fogadom el. Amikor valaki árt a másiknak haszonszerzésért. Nem tudom elfogadni hogyan lehetnek ilyenek az emberek. Amikor hazugságokat találnak ki, hogy másnak ártsanak. Megaláznak másokat.