Normális vagyok, hogy én érzem magamat kellemetlenül emiatt?

Ne haragudj, a legnagyobb jóindulattal mondom, hogy nálad szerintem vannak gondok.

Lehet valami a levegőben Kelenföldön, mert a napokban futottam bele egy olyan helyzetbe, hogy vártuk a hetes vágányon a vonatot, ami a hetes vágányra volt kiírva, de befutott a hármasra. Hangosban bemondták, én zenét hallgattam, feltűnt, hogy az emberek elkezdtek szaladni (én a bemondást nem hallottam nyilván), de a mellettem álló rendes volt, biztosra ment, és megkocogtatta a vállam, hogy szóljon, hogy a hármasról fog indulni.

Megköszöntem, még át is futott az agyamon, miközben szaladtam át a hármasra, hogy milyen figyelmes, rendes tag, de egy percen belül már azon gondolkoztam, hogy "haha, jól megfuttatott minket a MÁV", és többé nem jutott eszembe az illető, aki fáradt azzal, hogy szóljon, amíg el nem olvastam a kérdést.

Az emberek többsége jóindulatot feltételez a másik emberről, meg igazából senki sem a másikkal foglalkozik, mindenki első sorban magára figyel - ezért is esik nagyon jól, ha egy idegen, mint fentebb a srác, rám is figyelt. Ha legközelebb ilyeneken aggódnál, jusson eszedbe, hogy mindenki a saját életének a főszereplője, pont annyira gondolkodnak rólad, amennyit te szoktál random idegenekről. Szinte semennyit.